egyedül ápolom kihűlő szívemet.
Ezentúl nem várok magam mellé társat,
kerestem, vártam rá, és mégis hiába…
nem kutatom tovább, hisz úgysem találom.
Majd' hogy hat év magány nem riaszt meg engem,
tudom, hogy nekem nincs, s nem is lesz szerelmem.
Hisz egy magamfajta ugyan kinek kéne?
Olyanra, mint én, nincs senkinek szüksége…
ezzel szertefoszlott minden régi álom.
Eh! de mit beszélek én a szerelemről!
Azt se tudom, mi az, hogy érezzem szívből!
Rájöttem: szerelmes soha nem lehetek,
hisz másról szólnak az égi rendeletek…
mást írt az, ki sorsom vetette papírra.
Nem dédelgetek már álmokat egy társról,
nem álmodozom, hogy lehet egyszer párom,
bele kell nyugodnom. Egyedül maradtam,
s mást kaptam, mint amit reméltem jussomnak…
nem azt, mit szeretnék, hogy legyen megírva.
Nem kutatom tovább, hisz úgysem találom,
ezzel szertefoszlott minden régi álom.
Mást írt az, ki sorsom vetette papírra,
nem azt, mit szeretnék, hogy legyen megírva…
teljes lett kudarcom. Lelkemen halálom.
3 hozzászólás
Nem tudhatod…!!! A szerelem bármikor rá találhat az emberre! Még ha nem s vágyik rá! Hidd el, én már csak tudom. Az ember néha nem azt kapja amire vágyik, de ne légy pesszimista!
Nem tudhatod mi van még megírva! Kívánok sok szépet, és egy igaz szerelmet, ami ezt a verset majd átírja!
Mint vers, szépen fejezted ki bánatodat.
szeretettel-panka
Bravúrosan felépített vers, az egyszer biztos… Hogy mit vetettek papírra Neked, azt úgyis csak a "Vége" felirat után tudod meg, még érhetnek meglepetések! Sajnos az, hogy megszülettünk, még nem ígéret a boldog életre, de reménykedni azért lehet 🙂
Üdv: Kalina
Szia!
Erre a versre nehéz szavakat találni, tökéletesen el van találva.
Milyen jó, hogy a sors nincs megírva, hanem mi magunk alakítjuk! Legalábbis én ebben hiszek. Az emberre akkor talál rá a szerelem, amikor csak akarja, a boldogtalanságot és a csalódottságot mindig egy jó nagy adag öröm és boldogság követi.
Tényleg bravúros mű, nagyon-nagyon tetszett!
Üdv.:Tamás