Mikor felébredtem már meg volt,
A fejemben egy vers mi szólt,
Távollétről,érkezésről,
Érintésről s szenvedélyről.
Mikor felébredtem már nem volt,
Közöm az álmokhoz,tudom,
De szólt egy dal a fejemben,
S többféle hang a szívembe.
Mikor felébredtem már tudtam,
Nem álmodom.
A valóság súlyát éreztem vállamon.
Görnyedve terhe alatt kezdtem el napomat.
Mikor neked akartam mondani valamit,
Mélyen elaludtam.
Mikor nekem akartál mondani valamit,
Felriadtam.
S azt álmodom ébren,
Hogy alszom megint mélyen.
A valóság elúszik,álmomban szétfoszlik.
S itt állok a végtelenbe fekve,
Vajon felébredtem-e?!
Szakács Zsolt