A Hold kísér utamon.
Idegen vagyok.
Lényem kitagadtatott.
Most csak magára hagyott,
erőtlen és bűnös lélek vagyok.
Kicsordul a könnyem, hagyom…
Elmossa lépteim vakon.
Nyoma sem marad az úton.
Én csak merengek a múlton…:
Megkaptam, eldobtam,
enyém volt, elvették,
szerettem, szerettél, s most…
Most nem vagyok más,
csak egy csendes,
töprengő, eltiport emlék…
A Hold kísér utamon.
Vándor, s idegen vagyok.
Lényem kitagadtatott.
Kicsordul a könnyem… Hagyom…
3 hozzászólás
kedves virag nagyon szep vers valami megmozdult bennem nekem is ijen lelkivilagom van gratula hozza udv eszter
Nagyon jó verset írtál az elhagyatottságtól; mind tartalom, mind külső forma tekintetében és a rímek is helyén vannak.
Szeretettel: Kata
Köszönöm