Emlékszel még?
Még emlékszem!
A múlt – elmúlt,
megelégszem.
Te is látod,
száll az idő,
jobban jár, ki
búfeledő.
Emlékezzünk
minden szépre,
vadvirágra,
tiszta égre.
Hűs esőre,
pirkadatra,
délidőben
haranghangra.
Szerelemre,
az elsőre,
születésre,
esküvőre!
Emlékszel még?
Még emlékszem!
Lelkébe zárt
engem két szem.
Mert a szemünk
lelkünk tükre,
emlékőrző
mindörökre.
Emlékszel még?
Még emlékszem!
Hisz veled kell
szembe néznem.
Évezredes
emlékeim
feltámadnak
szemedben ím!
Emlékszel még?
Még emlékszem!
Emlékmezőn
heverészem.
Minden fűszál,
minden virág
a régmúltból
hozzám kiált.
Szemeidnek
tükörében,
mélyen dereng
ezer évem.
Emlékszel még?
Emlékezem,
állandóan
csak ezt teszem.
6 hozzászólás
Nagyszerű, zseniális verset írtál tíz éve. 🙂 technikailag, dramaturgiailag hibátlan, ugyanakkor szép is, és többször is felcsillan a szépség, a végén totálban, szép az üzenete is, és az is nagy pozitívuma szerintem, hogy végig tudtad tartani a nívót, színvonalat, és a szépséget.
grat: Grey
Köszönöm az értékelést és a gratulációt kedves Grey! Arra külön ügyelek, ha egy vers jól indul, hogy a végére sem adjam alább, sőt, ha kitartással írok, akkor még marad a végére ráadás is, esetleg egy csattanó… 🙂 Na az már valóban jó! 🙂
Üdv.: alberth
"emlékőrző
mindörökre."
Nagyon szép, kellemesen dallamos.
A zárás is nagyszerű.
Köszönöm az értékelést, Andrea! "Zárni csak pontosan, szépen… írnám, ha én lennék József Attila…" Így nem írom, csak megpróbálom megtenni…
Üdv.: alberth
Kedves Albert!
Most látom, hogy ezt a verset jóval korábban írtad. Ilyen rövid sorokban is mennyi, de mennyi szép gondolat elfér. Szeretettel és élvezettel olvastam: Kata
Bizony, már 10 éves lesz lassan ez a versem, hogy telik az idő! 🙂 Remélem, még lesz újabb 10 és akár többször 10 évem is, verseket faragni! 🙂 Akkor tényleg annyit fogok írni, hogy mindenki ráunhat… 🙂
szeretettel: alberth