2025. november 10., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Leltár féle

    hovaBy 27 hozzászólás1184 megtekintés


    Nem leltár ez, csak mi fontos.
    Emlékem már nagyon foltos.
    Születtem, szültem, szerettem,
    Nem volt könnyű az életem.
    Megbotlottam, el is estem,
    Szemedbe nézni nem mertem.
    Lehajtott fejjel felálltam,
    Minden vétkemet megbántam.
    Jó, hogy megbocsátó voltál,
    Bűneimért nem utáltál.
    Szeretnék mindent jóvátenni,
    A sok rosszat eltörölni.

    Van egy lányom, s két unokám.
    Mért csak ennyi? – az én hibám.
    „Jelentkeztek többen nálam”,
    Nem fogadtam, – már megbántam.
    Lehetnénk most szép nagy család,
    Mért is voltam olyan galád.
    Ha nem féltem úgy magamat,
    És feladom a nyugalmamat,
    Most boldogok lehetnénk,
    Feltétel nélkül szeretnénk.

    Születtem, szerettem, szeretlek.
    Előtted állok, s csak nézlek…
    Nem boldognak lenni vétek.
    Veled szövetségre lépek.
    Holtomiglan – holtodiglan,
    És minden viszontagságban,
    A mindennapi imámban,
    Szeretetért fohászkodom.
    Egyszer eljön a nyugalom,
    Fejemet karodba hajtom.
    Legyünk mi együtt boldogok
    Csak ennyi mit tőled akarok.

    Share.

    27 hozzászólás

    1. Blitzer Csaba on

      Tartalmilag nem igazán tudok mibe "belekötni", mivel nem ismerem az életedet, az érzéseidet… téged, azért sem tudok állást foglalni a 2. versszakban leírtakkal sem (én, akinek még 1 gyermeke sincs). Ami a verstant illeti: szerkezetileg jó az átkötés, a keret az 1. és a 3. versszakban. Egyedül a rímek nem sikerültek a legjobban.

    2. antonius on

      Tetszik a munkád. De nem is én lennék, ha nem találnék legalább egy betűt, amibe beleköthetnék: „És feladom a nyugalmamat,” Pl. itt a névelőt elhagynám a nyolcas szótagszámért, és amúgy sincs rá szükség.

      Gratulálok. a

    4. aLéb on

      Szép, önkritikus leltár, a nyugalom valahol a múltba veszett, ezek okait sorolja a vers, szépen vezetve. Tetszik, hy kimond, hogy odateszi: ezt szeretném, de ez voltam, és ez vagyok. Ehhez a páros rímes forma őszinte megoldásai szépen illenek, a megoldások határozott vonalai visznek végig a versen. Tetszett.
      aLéb

    5. hova on

      Kedves Csaba!
      Köszönöm a kritikát. Elfogadom valóban nem a legjobbak a rímek, ez most így sikerült. Azt hiszem a tartalom, a mondanivaló kötötte le írás közben a gonolataimat. Talán túl őszinte, annak aki érti. Te érted.Örülj, hogy nem éltél meg hasonlót.
      Szeretettel üdv:Vali

    8. hova on

      Kedves aLéb!
      A leltár nem férne el egy kötetben sem.Talán túl őszintére sikeredett ez a vers, ami valójában magánügyem, de van tanulsága mások számára is. Ez az a rész amit szívesen törölnék.Tudtam akkor is ,most is mentséget találni tetteimre, de feloldozást nem.Tudom ez sem helyes, de most legalább kiírtam magamból.Egyetlen, első és utolsó házasságomban élek, szeretetben a párommal. Neki nem hiányzott soha, nekem igen, de már késő. Ha újra kezdhetném, nagy családom lenne az biztos. Köszönöm értő hozzászólásodat.
      Szeretettel üdv:hova

    9. dpanka on

      Kedves Vali!
      Meghatódva olvastam őszinte nyílt érző szívedet. Tudod, minden embernek vannak olyan útjai amik, jó irányba, esetleg kicsit tévútra visznek. S vannak olyan útak amiket bánunk, hogy nem tettünk meg. Tudod ezeket lehet bánjuk, de gondolj bele, lehet ha mégis azon az úton jártál volna, akkor most sokkal rosszabb érzéseid is lehetnének. Tudod, egyszer én is szeretnék olyan szintre jutni, hogy esetleges bűneimet nyiltan és őszintén bevalljam. Ám még nem jutottam el oda, talán nem is tudok. Szívből és őszintén kívánom, megtaláld azt a békét és nyugalmat amire vágysz. Szerintem nagyon jó úton jársz! Szép versed megérintett!
      Szeretettel Panka!

    10. prince on

      Szia!

      Nagyon furcsa ez a kettősség a versedben. Miközben egyfajta beletörődéses nyugalmat olvashatnánk, közben egy zaklatott visszatekintés, bizonyos dolgok hiánya miatt. Nagyon őszinte kitárulkozó írás.

      Tiszta, érthető! Örömmel olvasok ilyen verset.

      ((Zoli

    11. hova on

      Drága Pankám!
      Erről azt hiszem szóban kellene beszélgetni egyszer. Köszönöm érző, együttérző hozzászólásodat. Nő vagy , tudod milyen mélyen be tudja fúrni magát a "miért" gondolat az ember lelkébe. Igaz a férfi is érezheti, hiszen amiről a vers szól a közös ügy, – azt hiszem. A felmentést próbálgatom. Köszönöm, hogy nálam időztél.
      szeretettel üdv:Vali

    12. hova on

      Kedves Zoli!
      Köszönöm, hogy olvastad versemet. Igazad van , valóban kicsit kitárulkozó a vers, mint írod őszinte is. Hol legyen az ember őszinte ha nem a barátai között, ezt gondoltam. Ezért mertem feltenni ezt a versemet.
      Szeretettel üdv:Vali

    14. Selanne on

      Drága Valikám!

      Leltár félét, azt gondolom mindenki készít az élete során.Egyszer valamikor. Van aki összegzésnek nevezi. Mindegy is talán. Természetesen semmi nem lehet zökkenő mentes. Az már működésképtelen lenne, ráadásul fals. A fohász, az ima is velejárója életünknek.
      Kívánom, hogy boldogan továbbra is, sok szeretetben!

      Szeretettel ölellek:Marietta

    15. Jega on

      Kedves Selanne ez vers az igaz, hogy a leltárad, de sokunk érzi a magáénak is.Az őszintesége megkapó. Nagyon tetszett. Nekem is van hasonló, de prózában, bátorítást adtál, lehet, hogy este felteszem. Szeretettel Jega Ibolya

    21. Hajtós Bertalan on

      Igazán megható és elgondolkodtató! Megható, mert az ember érez egyfajta beletörődést, elgondolkodtató, hisz' akaratlanul is szárnyra kap a ember gondolatmadara és magasról fürkészi múltad nagytájait! Ellentétekkel tarkított, mivel a "miért csak ennyi?" kérdés után – ami hiányérzetet kelt – mégis érzelemmel töltött sorok érkeznek!
      Tetszett!
      Üdv.:
      B.

    22. Jega on

      Kedves Vali elnézést, hogy elírtam a neved az üzenetben, lehet, hogy nagyon késő volt már, és nem figyeltem. A leltárt én is megírtam,igaz régebben, de ide feltettem. Prózában írtam, én csak játékból verselek néha. Üdv Ibolya

    Leave A Reply