Mi más volnék az ősfenyők mélyén,
árvaleányhaj, mit lenget még szél,
ha csillogó eső gurul fején,
leszálló ködben ármány a fehér.
Reggel, mint száradó hajnali pír,
ébredő réten az idő idill.
Míg fenyők levelén izzik a zöld.
Lennék örök, ha majd elnyel a föld.
Bár volnék olyan nap, felleg tükrén,
mely nem rejtőzik el éj kék ölén.
A felhőn születne egy tündéri lény,
fáradt Hold tetején északifény.
Mi más volnék az ősfenyők mélyén,
árva leány, kit majd felkap a szél…
6 hozzászólás
Kedves Panka!
Ritkán,de most idézem az utolsó két sort,mert csodás!
"Mi más volnék az ősfenyők mélyén,
árva leány, kit majd felkap a szél…"
Nagyon,nagyon tetszett!
Szeretettel szép estét:M
Ui.nagyon SAJNÁLOM;HOGY NEM LEHET POTOZNI
10 ADNÉK!
Köszönöm drága Misi! Örültem, hogy itt voltál! és, hogy idéztél is.
A képzeletbeli pontokat is köszönöm!
Szeretettel: Panka!
Kedves Panka!
és még egyet szeretnék idézni:
"Bár volnék olyan nap, felleg tükrén,
mely nem rejtőzik el éj kék ölén."
Szeretettel:M
Kedves vagy! Köszönöm!
szeretettel: panka
Panka! Ez nagyon szép.
Ôrülök, hogy tanulhatok Tőled.
Szeretettel: Edit
Köszönöm ittjártad, kedves Edit!
szeretettel-panka