Lenn a tónál, lábam az ölében
Ültünk a lépcsőn, ajkam az övében
S előttünk szúnyogok násztánca,
melyet a fűz lehajló ága álcázta
míg karom vállára szorult
Az ég aranyba borult
s a lemenő nap színei játszottak
a tó vizén remegve táncoltak
Illatától szívem cikáva dobbant
s ,mint a naptól piruló víz nagyokat csobbant
Hol nászt táncolt a hal
Szorította jobb kezem, de remegett a bal…
Lenn a tónál, ajkam az övében
ültünk a lépcsőn, lábam az ölében
lenn a tónál, tavaszi alkonyon
mézédes csókja reszkertő ajkamon
2 hozzászólás
Gyönyörűséges vers! …szép
– a bal kezedet még magyarázd meg, miért remegett? –
Szeretettel Rudy
Kedves Ida!
Hangulatos versed egy kedves történetet tár elénk. Szépen fested le a képeidet. Szabadversnek elmegy, azonban – ha a nyelvhelyességi ellenőrzésre föltennéd – s az apróbb hibákat kijavítva adnád közre, sokkal többet érne a munkád! Hidd el, metérné!
Szeretettel: Kata