Lennék virág, kit csókkal
ébreszt hajnali sugár.
S illatának bölcsőjében
megpihen a nyár.
Patak lennék, víg csobogó,
gyémánt vizű tiszta,
Kiben arcát meríti a vándor,
égő szomját oltja.
Harang lennék, aki
hitét dalolva hirdeti,
Oltárokról száll az égig,
hű reménye élteti.
Csend is lennék
mély, néma csend.
S ami bennem szólna,
álmok, húrján örökké,
hangtalan dalolna.
4 hozzászólás
Nagyon tetszik, őszinte szép, tiszta vallomás ez az alkotás.
Kedves Juli!
A képzeletben az ember minden lehet, sőt a képzelet a valódi gondolat szabadságát
is megadja. Most azt az idézetet irom le neked, ami az adatlapomon van, mint üdvözlet a Skyp-nál Charlotte Bronte-tol: "A képzelettől veszem kölcsön, amit a valóság nem ad meg nekem." Én is azt csinálom, már évek óta, csak az a hátránya neki, hogy az egyedüllétbe sodorja az embert, mert ha a képzeletének szabat utat akar ez ember adni, azt csak akkor tud ha egyedül van, De van egy hatalmas előnye, amit sokan nem tudnak megérteni, az ember sohasem érzi magát magányossan, nem tudják megérteni, hogy az egyedüllét és a magányosság nem ugyanaz. Azért van az a közmondás is: Jobb egyedül, egyedül lenni, mint ketten magányossan.nekem is a mult héten fenn volt egy versem Mi lennék cimmel,
Képzelödj csak tovább, ird le és mi olvashatjuk a gyönyörű verseket.
Üdv Toni
Gyönyörűszép a versed, engem lenyűgözött.
Csak így tovább, remélem, még nagyon sokat olvashatunk tőled!
Köszönöm az élményt!
Üdv.:Tamás
Köszönöm szépen mindenkinek.