Lennék angyal, ki a mennyekből figyel,
ha szomorú vagy szárnyaival átölel.
Lennék szél mely, simogatja arcodat,
és őrzi bársonyos illatodat.
Lennél titkos kerted, melynek én lennék a kulcsa,
melynek zárát csak a szerelem nyitja.
Lennék szemed mélyének tükre,
igéző pillantásodnak fénylő menyegzője.
Lennék hullám, mely fodrozza a tengert,
mely vihardúlt szívednek könnyezve felel.
Lennék tűz, mely lelkednek dallama,
mely irántad érzett szerelmemet ki nem olthatja.
Lennék én minden, ki számodra, múlt, jelen, s jövő,
Lennék az egyetlen szerelmed, a nagy Ő
Lennék én…
By Daisy
10 hozzászólás
jajjjjjjjjjjjj nagyon szép vers!!!!!!!! Az utolsó 3sor a legszebb!!
Szép, szerelmes gondolatok. Így legyen!
üdv.
Köszönöm Beya, és Wryan!
Te is nagyon szépet alkottál, én is lennék mindez, csak hogy megmaradjon a szerelem örökre a kedvesemmel! 🙂
Daisy!
Biztosan Te vagy,
csak Ő neki,
'ki testedet-lelkedet
mindig öleli.
Gratula!
Gratulálok Daisy tetszik a versed, tele van tűzzel, vággyal, óhajjal, sóhajjal, szenvedéllyel, bánattal, csalódással, fénnyel, sötétséggel…
s azt kívánom légy minden, de csak akkor ha megérdemli!
Daisy! Nagyon jó vers, ezidáig ez tetszik a legjobban! És a képed is tetszik! :))
Sok-sok ilyet kérünk még, jó? 🙂 Szeretettel:Andi
Mély szerelem árad versedből, nagyon szép.
Rozélis, köszönöm szépen!
Gyönyörű!