Lényeg lettél

Hogy elmondjam, most ébren maradok,
lágy dallamokon át hozzád szállok,
és mindig csak egy új napra várok.

Az idő ellenségem és barátom,
a veled töltött percek emlékét vadászom,
a soha többé pillanatokat magamba zárom,
e holdfényes éjszakán csak ez az én párom.

Valakinek a lényeg lettél,
szívemen örök sebet ejtettél,
fájdalmas és gyönyörű kín egyszerre,
várni rád minden percben.

Lényeg lettél, érted ébredek,
minden nap csak téged féltelek.
Rabja vagyok már e lángnak,
régen szunnyadó vulkánnak.

Ha nem lennél, már miért is ébrednék,
csak színtelen szellemként lebegnék,
de én élni akarok, szerelmedben égni,
érezni kezeidet hozzám érni,
ölelésed tengerében úszni,
ezért nem tud vágyam múlni.

Bár nincs hó, de mégis hull valami,
ezernyi kristály az égből, mi arcod tükrözi.
Bár nincs jég, de mégis fagy néha,
ha megtalál a nélküled-éjszaka.

Bár nincs nyár, de izzik minden,
test, a Föld, Hold és a bilincsem,
mi soha nem olvadó,örök kötelék,
bármit is ad, soha nem elég.
Már érzem, egy élet is kevés.

Harcom lettél, végtelennek tűnő csata,
hol ezrével hull fájó szívem hada,
de ha látlak, ha szólsz és érintesz,
minden lelket új életre keltesz.

Talán örök-szellem katonák,
talán gyengék és tétovák,
a hadvezér lett a lényeg,
ki szivárvány páncéljával vértez.

Lényeg lettél, mit is tehetnék,
várom a napok eltűntét,
hogy eljöjjön az az egy már,
mikor majd megállítanám.