T alán az Ő testét fedte,
O lcsó gyolcsból szemfedő.
R eményt táplál, s bizonyítja,
I tt járt az értünk szenvedő.
N ázáreti istenfia,
Ó don leplén a lenyomat.
I dőtálló intarzia,
L áthassátok az igazat!
E rezete Krisztus képét
P ontosan idézi vissza,
E mber fiai nézzétek
L elke rajta milyen tiszta!
4 hozzászólás
Kedves dodesz!
Jó, hogy feltetted ezt a versedet. Igazi hitről tanúskodik. Rövid, tömör, lényegre törő sorok. A rímek nagyon tetszenek.
Tudom, sokan hiszik, hogy a torinói lepel valóban Krisztus lenyomata, de a helyzet, hogy a zsidó temetkezési szokások szerint a holttestet nem lepellel takarták le, hanem gyolcscsíkokkal tekerték be.
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Köszönöm szépen!
Nem mondhatnám, hogy igazi hívő lennék, s azt sem mondhatnám, hogy feltétel nélkül elfogadom a Torinói lepel körül alakult tudományos kutatások hitelességét.
S mint láthatod, bár nem tudatosan, de ráhibáztam a zsidó temetkezési szokások mibenlétére. Már csak a szójáték kedvéért is: "Olcsó gyolcsból…" 🙂
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Nagyon komolynak tartom ezt a verset, elidőztem vele.
A publikált forma alapján nem látható tisztán, hogy akrosztichon, ami méginkább emeli értékét.
Kérlek, küldd vissza módosításra! A sorkezdő betűket módosítsd vastagra! 🙂
Úgy jobban látszik a forma lényege. 🙂
Nekem nagyon tetszik, mindig örömmel mártózom költészetedben, mert valódi csemegéket adsz át nekünk, mint ahogy most is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Igazán megtisztelő, hogy ilyen érdeklődéssel viseltetsz irományaim iránt. A bemutatkozásomban említést tettem eme mániámról. Engem nem kötnek meg a kezdőbetűk, inkább mankóként tudom használni őket.
A kötött formákat is ugyanezen okból szeretem. Valahogy jobban megtalálom a szavakat ezekkel a "segítségekkel". 🙂
Szeretettel: dodesz