Mikor együtt mentünk fel a lépcsőn
már éreztem. Az út rövid volt
és egyszerűnek tűnt, nem lehetett
eltévedni. Én még is találtam kanyart
és letérőt a bokrok közé.
Kiszakadni abból, amibe vágytam,
talán a faleveleken lévő
fénypamacsok miatt.
Ezért lett a kép valóságos és vissza,
lefelé a lépcsőn, már vártak Téged.
lépcsőn
By KGDávid
4 hozzászólás
nem tudom, ma egyenesen mennél-e tovább, akkor is, ha a kiszakadásnál észreveszed a falevelek fonákján gubbasztó árnyék-szöszöket is; mindenesetre tetszik, méltó pályázó lehet a magyarhírlap mellékletére – szerintem akár 50%-ot is megér
Hát, árnyék nélkül nincs fény, ezt akkor is tudtam, de bennem is elég sok árnyék volt és nem tudtam biztosan, hogy az az út a fény felé megy vagy sem. Amúgy kösz a bíztatást, egyébként jól vagyok, mert " alattam a föld van és fölöttem az ég, de eljön az én időm ma még" L.László
Kundera szerint az élet örökké vázlatban marad, mert nem állhatsz le kidolgozni
így hát, a kitérő úttá VÁLIK
bennem a sör 🙂
Ez jó gondolat, bár néha, úgy visszamenőleg, kedvet érzek a kidolgozáshoz. Aztán persze, gyorsan elhessegetem magamtól ezt a gondolatot pölö egy sörrel, jelen esetben halászlével.