emlékek redőin
megbotlik a jelen
a pillanat
veszteséget
szenved
vitorlát bont
a hajnali szél
cipőjét kipucolja
a reggel
kujtorgó szerelmek
egymásba borulnak
átölelik
a szunnyadó partot
az óra
panaszaihoz
ragaszkodva
végigügyeskedi
a napot
recseg az alkony
a kavicságyon
lefürdik a messzeség
a holnap
peremén állok
s bilincsbe ver
a kétségbeesés
12 hozzászólás
Nagyon tetszik!
Gratulálok. a.
Nagyon szép vers, minden egyes sora költői magasságokban szárnyal.
Szeretettel: Rozália
Nagyon szép képeket használsz a versedbe a kétségbeesés kifejezésére. Gratulálok ehhez a gyöngyszemhez!
Üdv: Gyömbér
Nagyon tetszik itt is:)
Nagyon jó vers, erős, tiszta képekkel, jól átadott érzésekkel. Láttam, hallottam, érzetme végig, nagyon tetszett.
aLéb
Köszönöm véleményeteket kedves antonius, Rozália, Gyömbér, András és aLéb!:)
Kedves Sleepwell!
A képek fantasztikusak, a kis kezdőbetűk pedig átengedik a lendületességet, nem töri meg semmi a gondolatmenetet.
Gratulálok, nekem nagyon tetszett ez a versed (is)!
Üdv, Jodie
Köszönöm kedves Jodie, örülök, hogy itt jártál:)
Nem semmi..de nekem ez a sor tetszik a legjobban, annyira frappáns, és igaz:
az óra
panaszaihoz
ragaszkodva
végigügyeskedi
a napot
Csodácskát alkottál, ilyen szóképeket álmomban sem tudnék alkotni!
dinipap
Nekem az utolsó versszak tetzsett, igazán mellbevágó. Irígyleném, ha ilyen fiatalosan látnám én is, a világot, de sajna, már nem. űdv MIki
Drága Dinikém, köszönöm, hogy olvastál, nagyon örültem.
kedves MIki, köszönöm megtisztelő szavaidat.