Lépkedek..
Előttem mögöttem homok.
Nyomok a homokban,
Szél fúj befutja.
Nyomomban homok.
Lépkedek ..
Órám orsóként forog.
Percek peregnek..
Talpam alatt homok.
Szél fúj csendesen
Nyomomban homok.
Lépkedek..
Szél fúj mögöttem.
Léptem helyén nyomok.
Nyomok a homokban
Szél fúj,
Befutja..
Eltűnnek mint a pillanatok.
4 hozzászólás
Kedves Lizett!
A gondolat nagyon érdekes. Azonban így, ilyen alig tőmondatokban nagyon szétesővé teszi azt, amit ki akarsz fejezni. Próbálgasd újból. Én valahogy így képzelném el:
"Lépegetek…
Előttem mögöttem mindenütt homok.
Ahogy visszanézek, nyomokat látok,
de nem sokáig, mert a szél befujta,
s nyomomban csak homok marad."
Persze, Tiéd a döntés. Ha a föltett verseket figyeled, mindig tudsz belőlük valamit elraktározni. A vers fajtájától kezdve a formáig, a hangulatos, szépen hangzó kifejezésig. Sokat jelent az is, ha szeretsz olvasni, mert azzal a szókincs bővül.
És a gyakorlás. Sokat írjál. Mi olvassuk, s időnként elmondjuk a véleményünket.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!A szavakkal próbáltam játszani.Sokszor két értelműen használták ez a szót.Próbáltam olyat kihozni belőle ami játékos és mégis érthető.
Köszönöm a kritikát!Ígérem tanulok belőle.
Szeretettel:Lizett
Kedves Lizett!
Játékosságod megmutatkozik az írásodban,
Úgy éreztem magam, mintha ugráló várat játszanék,
hol ide ugrom, hol oda:)
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyza!Azzal játszottam amiből mások gúnyt űztek!Úgy gondolom,hogy a két értelmű mondatból is lehet maradandót alkotni.
Ezt a verset a Magyar Írók egyesületébe mint modern verset elfogadták volna!Kritika nélkül!!
Én nem költő vagyok hanem egy toll forgató szegény leány:)
De azért köszönöm a véleményedet!
Szeretettel:Lizett