Úgy lebeg, oly könnyed, varázslatos szépség
minden rebbenése, ahogy röppen föl, le,
füvek fölött, szirmon, s fenn a tiszta kék ég
mozgalmas-színessé virágzik fel tőle,
citromszín virágok, fehér, színes szárnyak
cikáznak köröttem, mint egy álomkertben,
minden pillanattal új viharba várnak,
közöttetek szállni mégse, mégse mertem,
hívtatok ezerszer könnyű szélbe menni,
hívtatok repülni, színes álom lepkék,
s nem volt büszkeségem, bátorságom semmi
közétek sorolni, pedig hogy szeretnék;
mert küzdelem most is minden szárnycsapásom,
lepkeálmaimból visszahúz a földre
sárízű világom, csak hogy bárki lásson,
ahogy karjaimmal csapkolódok föl, le…
9 hozzászólás
Szia aLéb! 🙂
Már körülírtam egyszer a lepkék szépségeit és nyelvi jelentőségüket, most is így jelent meg bennem a kép. A törékenység és a rejtelem szimbólumai, de a metamorfózisé is. A szabadság, a megfoghatatlanság, megbízhatóság és színtiszta érzékenység jelképei.
Mindez benne van a versedben, én pedig örülök, hogy gondolatokra serkentettél.
Szeretnék pillangó lenni még a rövidke élet ellenére is. 🙂
Nagyon tetszett a versed. Még akkor is, ha erősen kapaszkodsz benne több helyen is. Ritkaság, mert írásaid zárásában majd mindig felfelé ívelés látszik.
Jó-e pillangónak lenni? Hm… talán igen. A rövid élet tartalmasnak tűnhet, én bevállalnám a lepkeség viszontagságait.
Költészeted a mai magyar irodalomban példátlan, legalábbis szerintem. Köszönöm, hogy mártózhatok verseidben, mert élmény. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, Kankalin, örülök, hogy ilyen gondolataid keltek, valóban, ezt mind beleszántam a versbe, mint ahogy a lefelé ereszkedő zárást is. Örömmel láttalak!
aLéb
Köszönöm, Kankalin, örülök, hogy ilyen gondolataid keltek, valóban, ezt mind beleszántam a versbe, mint ahogy a lefelé ereszkedő zárást is. Örömmel láttalak!
aLéb
Az élethez valóban kell bátorság is, nem is kevés.Van akiben több van, van akiben kevesebb. Olyanok vagyunk, amilyenek vagyunk. Senki sem tudja átlépni a saját határait. Azt hiszem azon belül kell megpróbálni boldognak lenni.
Szép és igényes a versed. Mint mindig.
Köszönöm a gondolataidat, és a véleményedet is, szusi!
aLéb
Kedves aLéb!
Nagyon tetszett az alkotásod! Már maga a cím is megfogott. 🙂 Életemnek azt a szakaszát élem, amikor el kellene döntenem, hogy besorolok e a lepkék közé, vagy hagyom elveszni magam a sárízű világban. Köszönöm, hogy megírtad ezt a verset! 🙂
Üdv: Délibáb
Nem kis kérdés, Délibáb, és nincs is rá jó, mármint egyetemlegesen jó válasz, hiszen mind mások vagyunk, másképpen élünk, másképpen érezzük jól magunkat. Köszönöm, hogy olvastad a verset, talán kaptál benne ötletet a döntéseidhez :-). Köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb
Amilyen szépségesek, könnyedék a lepkék, pillangók, olyan szépséges és könnyed a versed. Nem csupán ez a vers, hanem mindegyik… Valóban a kortárs írók között is kimagasló a munkásságod.
Előtted kalapom – képzeletben – mindig leemelem.
Csodásan tudod magad verseidben kifejezni.
Élvezettel és szeretettel olvastam: Kata
Kata, örülök a véleményednek, köszönöm szépen. Örömmel láttalak itt.
aLéb