Indulok alig hallhatóan felhőkön fenn
Habtenger fodraiba kapaszkodik kezem
Te ott állsz egy távoli felhőn, integetsz felém
Elérhetetlen kékség közöttünk, híd nélküli az ég
Várunk két felhőt legyen fekete és nehéz
Eső eredjen belőle , fölötte a szikrázó napsütés
Szivárvány híd lenge szőnyege két felhő között
Indulunk egymás felé , mert e szerelem örök.
6 hozzászólás
Kedves Marietta
"A hétköznapi életben sötétnek látjuk a világosat, zavarosnak a tisztát, színtelennek a szivárványt. Ha mindennapi életeden felülemelkedsz, megpillanthatod a fényt, a tisztaságot, a színeket – s rajtuk keresztül önmagadat. Ha magadban mindezeket megtaláltad, felfedezed őket az emberekben is."
Hioszi Tatiosz
Kedves Toni!
A hétköznapi életünket kellene színtelen helyett színesnek látni, /na nem rózsaszínben mert bár az is szín csak az naivitás/akkor talán a nehéz is könnyebb lehetne.
Szeretettel:Marietta
Szia,
Nagyon szép lett ez a versed, szívből gratulálok.
üdv. Tyrael
Szia!
Köszönöm szépen.
Szeretettel:Selanne
Váááááá! Nagyooooon tetszik! Nagyon kellemes, fantáziás, csodás!!!!!! :)))
Puszi!
Szia! Köszi:-)) a klippet megnézem ma este.
Üdvike:Marietta