Üres percek zavarában
előcsoszog a fájdalom,
előttem van és megkísért,
bántón hideg, zord sírhalom.
Fáradt szívem, miért remegsz?
Rövid éltünk már csak ilyen…
Megkínlódtunk minden percért,
hánykolódtunk sok veszélyen.
Ne hidd, hogy a végső lépés
nyűtt útunkon csak egy áldás,
új, hatalmas végtelenbe
nyugvást hozó, könnyű ugrás!
Itt marad a sok fájdalom,
megülepszik lelkek mélyén,
összezavart, furcsa lomok,
múlás mezejére lépvén.
Nem várunk már többé semmit,
messze rebbentek az álmok,
átvergődött életünket
nem kísérik már, csak romok.
Léptek
By Judit
10 hozzászólás
Kedves Judit!
Amennyiben szabad ezt írni , hogy szép, hmmm az.Fájdalmasan szép!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Nagyon köszönöm!
Szeretettel, Izabell
Szia Judit!
Látom, hogy nehezen teszed túl magad a történteken. Kemény dolgok ezek. Egyénenként változik, hogy mennyi idő szükséges. Írd ki magadból! Hiszem, hogy ez könnyebbé teszi a feldolgozást.
Szeretettel: Kankalin
(Találtam egy melléütést: "nyűtt utunkon…")
Kedves Kankalin!
Jól látod, nagyon kemény… Nem is hinnénk.
Észrevételed köszönöm!
Szeretettel, Judit
Fájó és megható versed!
Nem lehet ezen túl tennie magát az embernek, inkább lelkében és emlékeiben kerül egy külön helyre.
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolt!
Nagyon köszönöm, hogy olvasol!
Valóban, az embernek helyre kellene tenni a gondolatait.
Köszönöm, Judit
Gyönyörű szóképekkel viszed az olvasót a gondolataidhoz…
Az ember élete már csak ilyen, születünk, élünk, s meghalunk…
hogy milyen változáson megyünk keresztül, hümmmm…ez már egészségügyi kérdés…
Kifejező gondolatok!
Ölellek: Liza
Kedves Lyza!
Nagyon köszönöm, hogy olvastál és véleményt alkottál!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Süvít versedből a szomorúság és a fájdalom.Remélem a vers írás után jobban érzed magad.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Még nagy bennem a gyász érzése.
Talán idővel enyhül…
Nagyon köszönöm, Judit