Az első ügyetlen imbolygó
léptek
kapaszkodó kezek fényévnyire
értek
Cipő kerül a lábra méretre
készek
Lapos biztonság tipegek
élek
Ahogy növök tágul a
lélek
megbotlom felállok körbe
nézek
óriás a világ segítség
félek
magasabb saroktól többet
remélek
újra imbolygok nehezebb
félek
tétován kutatok arcokat
nézek
segítség nincsen hol itt a
lélek
köszönjem meg azt hogy
élek
a paragrafusok mindenütt
készek
kár hogy belőlük vajmi' keveset
értek
hangtalanná válnak az utolsó
léptek
26 hozzászólás
Kedves Selanne!
A vers egyszerű szerkezetét a vissza-visszatérő rímeket remekül ellensúlyozta az írásjelek hiánya. Szerintem.
A.
Szia Andrea!
Valóban nem akartam írásjeleket használni. Kipróbáltam így megirni, csak úgy!:-)
Szeretettel:Selanne
Kedves Marietta!
Ez gyönyörű! Mind formailag, mind tartalmilag. Nem is kíván írásjeleket.
Viszont benne van minden az első lépéstől, az utolsóig. Benne van az egész élet…
Nagyon tetszik.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Beleszerettem volna valóban építeni az kezdetektől, a végéig az életet . Nagy léptekben. Ha sikerült átadnom, akkor nagyon örülök!:-) Köszönöm szépen.
Szeretettel:Marietta
Tetszett, szép, határozott ívvel vitted a verset.
aLéb
Köszi aLéb, úgy gondoltam, ezt a lendületet, ilyen határozottsággal kell végig vinni. Majdhogynem egyszuszra:-)
Szeretettel:Marietta
Drága Marietta!
Katonás sorok, katonás mondandóval…
Egyszerűen REMEK!!!
Szeretettel olvadtam: Tünde
Tulajdonképpen, egy gondolatsor, és amikor írtam, arra gondoltam, miként lehetne lépésekbe kifejezni a kezdettől, és a végig. Így gondoltam most. Köszönöm! 🙂
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Egy új stílus, egy új arc, és mégis milyen jó, milyen igaz. Csak lépdelünk előre, mert erre tanítottak, és ezt hoztuk a génjeinkkel. Mégis lépdelünk, hiába tudjuk az út végét, mert ez mozgatja előre a világ kerekét.
Tetszett a versed, mély igazságokat rejt.
Szeretettel:
Millali
Szia!
Új stílus? Erre nem is gondoltam, inkább egyfajta játékosságot akartam belevinni, és azt tűztem ki magamnak, hogy félúton a szavak igazodjanak visszafelé, és mégis alkossanak egy vázat. Hm:-)) Ez lett belőle. Köszönöm szépen!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Szépen végigvezetted a versben a kisgyermek tipegésétől az öregkor totyogásáig tétovázásainkat…Ilyen az élet.
Gratulálok szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Régen láttalak, örülök, hogy itt vagy:)! Köszönöm szépen!
Szeretettel:Marietta
Léptek,élek,remélek és FÉLEK.Ez maradt mag bennem.Tudomásom szerint a britek nagy "számmisztikusok" és minden furcsaságot kiszámítanak.Kíváncsi lennék, egy ember életében ezen léptékek hány százalékot képviselnek.( Az utolsót nem véletlenül írtam nagybetűvel.)Grt.Z
Szia!
Erre én is kiváncsi lennék. Addig is marad a nagybetűs élet!!! Köszi!
Szeretettel:Selanne
Csodásan megírtad a verset, időutazás volt számomra !
Köszönöm,hogy olvashattam !
szeretettel : Susanne
Szia Sisanne!
Koszönöm szépen soraidat, örülök, hogy tetszett.
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Különleges vers! Nagyon tetszik! Gratulálok!
Úgy éreztem, hogy egyre fokozódik a hangulat benne!
Szeretettel: Annie
Szia Laguna!
Igen, valóban érezhető, egy felfutás a verseben, mint az életben is, majd csillapodik a tempó, mint a léptek is . Köszönöm!
Szeretettel:Selanne
Kedves Marietta!
Jól ábrázoltad az élet lépteit. Bár az űt mindenkinek más és más. Ám a versed felépítése, szerkezete és mondandója is elnyerte tetszésemet! Gratulálok!
szeretettel-panka
Szia Panka!
Köszönöm szépen! Most én is léptem egy jó nagyot, és már vagyok, leszek:-)
Ölellek:Marietta
Szia Marietta! 🙂
Kedvelem az új formákat, s tőled ez nem éppen megszokott. Évtizedeket ölel át, az első botladozástól az utolsóig, a lábra írva. 🙂
A két lábon állás nem mellékes, jó az, ha talajon tud maradni az ember.
Tetszett az összefoglalód. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Némelykor kiruccanok , és valami mást is igyekszem tenni:-) Az eredménye itt látható, magam is olvasgatom egy ideig, amikor készen van, és ahogyan sikerült , hagyom. Nem szeretek belemászni, javítgatni, mert akkor lőttek az egésznek:-)). Örülök, hogy pozitívan fogadtad! Köszi!:-)
Szeretettel:Marietta
Megleptél Marietta, olyan ügyesen tipegtél végig az életen. 🙂 Bizony így lépkedünk át egy emberöltőn. 🙂
Már az ötlet is fantasztikus! 🙂
Gratulálok, szeretettel.
pipacs 🙂
Tipegek, a szó, szoros értelmében is, hiszen a lépteim a valóságban, míg másnak egy lépés a lépés, nekem kettő:-) No jól megaszondtam:-))). Ezt a versemet én magam is élveztem írni , talán jó is ez így. Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel:Marietta
Nagyszerű felépítés, játék a szavakkal!!!
Újszerű tőled e versforma, de hatalmas lett e végeredmény!!!
Azért még fényévnyire van az a bizonyos utolsó lépés!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Szia Zzolti!
Köszi, hogy idelépdeltél:-), hát persze, hogy fényévnyire van, az a bizonyos…csak egyik reggel végigszaladtam, és ott a legvégén, gyorsan hátra arcot vettem:-))
Szeretettel:Marietta