A ház mögött már lefittyedt a néma est.
A bokrokra borult. S a széltépte nyárfák
csak csodálták, ahogy bedobtam egy felest.
Ott libbentél elém, ledobva ruhácskád,
s visszakaptam, amit a múltkor adtam én.
Kamatostul adtad, egy bokor rejtekén.
S a ház mögött a fényes Hold leselkedett.
Fényénél habzsolta szemem szép testedet.
S mikor szemem jóllakott, kezemnek adott.
Aztán, Istenem…! Minden megadatott!
6 hozzászólás
Akár jó régen, akár most volt kedves dodesz!
Tetszett a versed:)
Szeretettel: Zsu
Köszönöm, Zsu!
Nagyon kedves vagy!
Szeretettel: dodesz
Szia Dodesz! Erotikus, klassz, minden benne van, ami nekem kell, a feles, szél-tépte nyárfa (nagyon bírom a nyárfát!) meztelen lány, szerelem a bokrok között! Nálam ez totál! Üdv: én
Szia Te! 🙂
Örülök, hogy megfelel az ízlésednek.
Nyárfa és feles volt, a többi csak fantázia. 🙂
Barátsággal: dodesz
Ez ütősen jó lett… rég volt ilyen de minden megvan, illatok, szél, színek, érzetek… grati!! Jó volt régen ezt ilyesmi formában átélni…
üdv…dp
Igen, rég volt, szép volt. 🙂
Barátsággal: dodesz