Lesz, ami ámul,
Lesz, ami kék.
Lesz, ami bámul,
Lesz, ami ég.
Lesz, ami bíbor,
Lesz, ami hó.
Lesz, ami kíntól
Lesz, ami jó.
Lesz, ami elhagy,
Lesz, ami hív.
Lesz, ami megfagy.
Lesz, ami HIV.
Lesz, ami másként
Lesz, de teher.
Lesz, ami vágyként
Jön, leteper.
Lesz ez az érzés
Hajtani kész,
Lesz, hogyha kérsz, és
Messzire mész.
Lesz minden élet
Vörös csoda,
S hiába kéred,
Nem jutsz oda.
Lesz ez az izzás
Ölelő kar,
S hiába nézed,
Hiába kéred,
Hiába várod,
Hiába álmod,
Nem fogod tudni, mit is akar.
6 hozzászólás
Buenos días! 🙂
Ez valami meseszép! Engem elragadott a dallam, amivel testet adtál a gondolatoknak! Kicsit pajkos, de mindenképp nagy igazságokat takar 🙂 Kíváncsi vagyok, milyen indíttatásra írtad ezt 🙂
Jox
Köszönöm!
Az eleje egyszerű rímjátéknak indult, csak később fejeztem be, akkor tudtam mögé némi tartalmat is vinni – ez egyébként is meglátszik rajta szerintem, mármint hogy nem egyszerre született.
M.
Kedves Miléna!
Valóban rímjáték jellege van -ahogy Te is írtad-, és úgy gondolom, hogy nagyon jó, hogy csak később fejezted be. Valahogy úgy érzem, hogy a befejezés eltérő jellege fenntartotta az addigi pezsgést a versben, amit, ha úgy zársz le, ahogy kezdted, lehet, hogy monotonná vált volna, így pedig ahogy elolvastam az utolsó sort, igényeltem visszatérni az elejére, mert valahogy az egész körbeér, és többször mormolható-üvölthető egymás után. Ez tetszett nekem benne igazán.:)
Gratulálok, köszönöm, hogy olvashattam.
üdv:
Zsuzsa
Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy írtál. 🙂
Miléna
Szokatlan és eredeti versednek az eleje kevésbé, de a második fele annál inkább elvarázsolt.
tetszik csak sokkalom benne lesz amit, de jó!
Üdv Mónika