Lábujjhegyen érkezett a tél,
süppedős havat hozott a szél.
Bársony bundát öltött a világ,
az égen csillámpor hó szitált.
csak a vén fenyő volt mohazöld,
csend volt, mélyen szundított a föld.
Hirtelen leszállt reánk az est,
kályhánkban lobogott a fatest.
Lengedeztek a füstkarikák,
szárnyaltak az ében paripák.
Égen pulzáltak a csillagok,
Közülük egy, a legfényesebb
aranyos, végre ránk ragyogott.
Egy angyal ma örömhírt hozott,
fülünkbe reményt suttogott.
Csak szálltak és szálltak a sorok,
a szavak, dallamok, – álmodott
békét, ódája záporozott.
Szeretetet, hitet hirdetett,
szívünkbe boldogságot vetett.