Sokszínű világ
útjait járom,
hogy megtisztuljon,
hiába várom.
De egy mozdulat
és a jó szándék
oly’ hatást kelthet,
mint egy ajándék.
Új divat terem,
s lelkünkben remény
olvasni látszik,
mind’ hosszú remény.
Magas az élet,
s hogy jutunk följebb?
Lássuk be, biz’ egy
létrával könnyebb.
8 hozzászólás
Szia Zsolti!
Mászunk, igen! Hogy meddig jutunk az függ a tériszonytól is, meg persze mástól is. Mindenesetre törekedni kell.:-)
Szeretettel:Marietta
Jó is lenne, ha egy létrával minden gondunkat megoldhatnánk. Próbálkozni mindenesetre, érdemes. Jó a versed, reményt keltő!
Szeretettel
Ida
"Sokszínű", változatos és kiszámíthatatlan a "világ".
"Létra" : bennünk van, csak tudatosítani kell -folyamatosan, lépésről lépésre, fokonként felfele.
Barátsággal
Emese
Szia Zsolti! 🙂
Bocsi, jó ideje fáziskésésben vagyok. 🙂
Hááát, a létra fontos kellék lehet(ne), de a verseid alapján nélküle is följebb lépek. A fokokat te határozod meg, néha kisebb a lépés, aztán megtorpanós, majd több lépcsőfok egyszerre.
Bevallom, nagyon tetszett a stílusváltásod nemrégiben, élet sugárzott belőled és varázslatos erő.
Ez itt is jelen van, de megfontoltabban. Na most fogom be a szám, aztán eltűnök innen, de a kéznyomom itt hagyom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Zsolt!
Reménynek bizony nem szükségeltetik létra…
Gratulálok, Judit
Szuper! 🙂 Nagyon pozitív!
Szeretettel: Annie
Nekem egy daruskocsi kéne….
Kedves Fél-X!
A napokban vissza-visszatértem versedhez,
Teljesen sohasem fog megtisztulni ez a világ, de – ahogy Te is írod – "egy mozdulat és a jó szándék" sokat jelent.
Az utolsó 4 sorod pedig sajnos a mai világunkban nagyon igaz.
Judittal egyetértek: a reményhez azonban nem kell létra.
Jó és elgondolkodtató vers, gratulálok!
Barátsággal: Zsóka