Nézd, ahogy itt állunk az igazi lét küszöbén,
Az arcunk már megszáradt a sok könnytől,
Szemünk sugara megtisztult a sűrű ködtől,
A múlt árnyain át nem ment oly könnyedén.
Nézz a pupillám mögé, s lásd meg a jövődet,
Mely mint vásznon szaladó örök mozgókép,
Rendezi történetbe a boldogságod lényegét,
S nyitja fel végül a legnagyobb szerelmet.
Levél ez a virágnak, hogy soha ne lankadjon,
Földje legyen termő, hogy hozzon új hajtást,
Mint az anyának a sors friss gyermekáldást,
Kecses szára férfi gyökeréről ne szakadjon.
Mondd ki azt a szót, amit egy ideje szeretnél,
Véglegest forraszd össze szívednek sebeit,
Add a megviselt kezembe szorító kezeid,
S arra kérlek csak, hogy örökké szeressél…
3 hozzászólás
“Add a megviselt kezembe szorító kezeid,
S arra kérlek csak, hogy örökké szeressél?”
Tetszéssel olvastam a szép verssoraid.
Szeretettel: Rita 🙂
Nézd meg a videót róla!
El is mondom egy videóban!
https://www.youtube.com/watch?v=MqMUalp6Mh4