Levelet írt az agyam
A címzett: a szívem volt maga
Óvva intette volna őt,
az érzelmes bajkeverőt
Az aztán dühbe gurult
Mit képzel magáról az agy!?
Saját portáján seperjen!
Jobb, ha neki békét hagy!
A szív ügye, az ő szívügye
Ebbe senki ne dugjon orrot!
Nagy lett a dühe, s ürügye,
s e kettő, ím levéllé forrott
Haragos sorokat vetett papírra
válaszul, átkok és szitkok sorát,
s az agy, míg olvasni bírta,
levonta a konzekvenciát
A szív agyatlan – ráhatni reménytelen -,
Hagyja hát, vergődjön csak nap-nap után
S vigyorogva nézi oly türelmesen,
ahogy az dönt: egyedül, s bután
8 hozzászólás
Kedves Zoli!
Ó, hogy az én eszem már hányszor próbálta megnevelni a szívemet. Rossz hírem van, nem fog menni Nálad sem. " az dönt: egyedül, s bután ". :))))
Szeretettel: pipacs 🙂
Hát ez az!
Köszönöm kedves Pipacs, hogy ismét megtiszteltél jelenléteddel.
Szeretettel
((Zoli
prince, nekem nagyon tetszik ez a kicsit ironikusan tálalt nagy igazság.
"A szív agyatlan". Igaz, pedig nem ártana neki legalább egy minimális, mert ha a szívünket használjuk, nem is akarjuk az agyunkat használni. Az csak később jön be a képbe, mikor már elodázhatatlan.
Bizony, milyen igazad van kedves "szusi"!
Ez a gndolatod lehetne a vers kesernyés folytatása. Lehet, hogy meg is írom.
Köszönöm jöttödet.
Szeretettel
((Zoli
Ötletes, elmés…és még igaz is…
Nagyon tetszett! :))))
Köszönöm Irén. Örülök, hogy "nálam" jártál.
Szeretettel
((Zoli
Hú ez nagyon ötletes az agyatlan szív. Van humorod az biztos. Tetszett!
Barátsággal Panka!
Örülök, hogy tetszett kedves Panka! Jól esett a hsz.-ed!
Szeretettel
((Zoli