Mosolyog a postás
Kezében egy levél
Kedvemről a rozsdát
Elsöpri a remény
Bontom is tüstént
Szint remeg a kezem
A sorok alatt előbb
Nevedet keresem
Hogy Te írtál tudom
Látom szép nevedet
Pár sorod gondosan
Kitölti leveled
Melynek láttán amilyen
Gyors örömöm támadt
Úgy önt el mélyen
Olvasván a bánat
Bár ne írtál volna
Mit ér a becsület
Nem tudnám nem fájna
Hogy végleg vége lett
Gyakran nálam jártál
De szépen nem fájva
Kedves emlék voltál
Nagy szívem zugába
Lám felverted nagyon
A csendet ott belül
Fájlalom de hagyom
S lelked máshoz repül
1 hozzászólás
Szomorú, szívszorítón bánatos a versed.
Remélem, azóta már régen begyógyult a sebed.
Szeretettel olvastam: Kata