Alakod álmomban elém varázsolja a képzelet.
Simogatásra vágyó ujjaimmal megérintelek.
Csak becézőn lágy érintés, csak épp a pihékkel játszó,
Hűsítő, borzongató, gerincen feszülő vágyzene,
Szerelmes dallam, incselkedése mosolyt fakaszt szádon.
Elképzelem forró vággyal, mégis lágyan csókoló szád.
Érzem nyíló ajkamon a csodát váró odaadás
Hívja szád érintését, mégis alázatos zarándok,
S nemcsak kapni akarja az adakozó égi csodát,
De adni, többszörösen visszaadni, édesen, vágyón.
Érzem erős karod gyengéden fonódó ölelését.
Óvón karoló, érzékien felforrósító égés
Perzsel vad szenvedéllyel. El akarok égni benne!
Gyenge nő akarok lenni, suttogni elaléltan: még,
Kedvesem, kérlek ölelj még, érezzem gyengéd szerelmed.
Szerelmedet érzem, látom szemedben selymesen csillog.
Egymásra nézve megnyílik a végtelen dimenzió.
Nem tudom leírni, milyen a végtelenben az élet,
Csupán érzem minden sejtemben fenségesen csapongó,
Elolvadó, gyönyörben fürdő, szerelmes szenvedéllyel.
Nagyon szeretlek Kedvesem.
Neked adom halálig életem.
Szerelmed
3 hozzászólás
Nem igazán tudom elmondani, miféle érzéseket ébresztett fel bennem a versed. Egy biztos: gyönyörű. Szerintem egészen megnyugtató, ahogy minden hiányt, vágyat kifejez, ami csak felébredhet bennem az iránt, akit szeretek. Gratulálok:)
Köszönöm. Érdekes, mert kaptam igen lehúzó kritikát erre a versre. Én sem érzem olyan nagyon rosszanak. Lehet a rímek bicegnek, nincsenek benne költői képek, de a szerelem azért kijön belőle. 🙂
Nincs szó az érzésre,
mely bennem, versedre ébred,
ha egyszer odaér leveld,
boldogan ölel kedvesed