rövid szösszenetek,
érzés, szó, gondolat,
mit a szél szárnyra kap,
s viszi, repíti a messzeségbe…
Vajon Hozzá odaér-e?
…s ha igen… Csak nézi? Tán látja is?
…hogy minden sor más tintával írt
neki szóló üzenet,
lélek-levélerezet…
…vagy a sok levél olvasatlanul lehull,
s feledve, vacogva simul
a földhöz, szégyellve minden szavát, jelét,
hajszálvékony kis erezetét…
…akkor csak a vén fa (kinek évszázadosak az érzései)
fog a levelekért könnyet ejteni…
8 hozzászólás
Nincs mit tenni, gratulolnom kell! Nagyon jól megírt vers!
Kedves Gyömbér!
Ez egy igazi profi munka! Gyönyörű vers. Én is csatlakozom az előttem szólóhoz és szívből gratulálok Neked: A.
Lélegzetelállítóan gyönyörű, telis-tele érzelemmel, úgy rajzolva meg, ahogy az ősz a lélekkel együtt él, olyan kiváló vonásokkal.
Gratulálok.
aLéb
A vers jol van megirva. Hm …
szia Gyömbér!
e sorok láttán szerintem célba ér az a sok
levél, sőt el is olvassák őket!
az utolsó két sor megszemélyesítés nagyon
drámai. aza vén fa vajon kit is takar…
szeretettel leslie
Köszönet Mindenkinek! 🙂
Most, hogy ősziesre fordult az idő, a versed nagyon helytálló, nagyon szépen összefonódnak benne a szavak, a természet és egy vágy.Gratulálok Neked!
Amikor írtam, még éppen nyár volt… aztán ősz lett, (ahogyan ez lenni szokott)…
Nagyon köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy tetszett!
Gy.