Lidércfény

itt jártam e föld felszínén
egykor hatalmas volt a képzelet
mára semmi nem maradt
csak törött emlékcserepek

[-]

fáj ha lélegzem
tépdes aszott kezével létem
másik énem gonoszsága
ver, hatalmasan hajolva fölém
cédrus tövében vergődik
haldokló testem, álnok kígyó
körém tekeredik
már nem festem az egeket kékre
a Napot fényre nem gyújtom
árnyakkal viaskodik az éj
mélyének sötét sarkában
reszelősen krákog félelmeim
hollója, köpi a cafatot
ócska zsákokba

félek…

gyere és vigyél magaddal
érzem ha egyedül maradok
örökre elveszek a légüres térben
örökre meghalok

érezd…

szerelmem erős de magam gyenge vagyok
szárnyaim sosem nőttek
nem repülhettem az Olympos csúcsára,
sem felhők puffadt habjába nem mártózhattam
álmaim ködén át nem hallhattam Apollón lantját
csókjaid nem érezhettem…
testem alácsüng s a csónakos messze visz
a partot nem látom már, ha vissza nézek
s te többé nem hallhatod dalom…

[-]

fények gyúlnak
gyenge lángok
erdők mélyén
lidérc lángok
kincsek helyén
lobbanó fények
titkot rejtő
éjjeli rémek[IG_KITOLT]