Csókízű szavaink csak kiabálnak.
Félúton jár mezítlábas végzetünk,
tolvajt színlelve kérdezem: mit tegyünk,
hogy színe legyen megfakult ruhámnak.
Ósdi rongyok között sápadtan hever,
eltűnt róla az ametiszt a lila.
Orgonák színén kell megújulnia
viola redőkbe szerelmed rejtse el!
Tengernyi ibolya zsenge szirmából
titkok bilincsén bűvös révületben,
selymes fodrát bársony-lilára festem,
levendulákat, rojtoknak csodálom.
Hűséged, tavaszi virágok árnya,
vacogó kósza szél, akácok fürtje,
pázsit üde zöldjén, hold fénylő ezüstje,
örökös ölelés lila ruhámban.
8 hozzászólás
Kedves Ágnes!
Nagyon szép sorok!
Gazdag,szinte pazar szépségü hasonlatok!
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves sailor!
Igazán örömet szereztél azzal, hogy olyan messze is szépnek találod versemet.Egy pályázati kiírásra írtam.
Köszönöm soraidat: Ági
Kedves Ági!
Szépséges lila virágok nyíljanak csak a lelkedben!
Szép verset írtál!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szépen látogatásodat.Ági
Kedves Ágnes!
Köszönöm szépen Neked a megvilágosodás székhelyét.
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm, hogy itt jártál. Ágnes
Szépséges virágok színével festett üde ruhában jársz a tavaszban, Ági.
Szépen megkomponált vers.
Szeretettel
Ida
kedves Ida!
Köszönöm a versemnél hagyott sorokat!
A szín a lényeg!
Szeretettel. Ágnes