Lenge szellő hajlítja testem
szelíd tavaszi esten,
fehér bimbón női arc képem,
hajolj hozzám kedvesem.
Múlt éveim sötét jégverem,
fekete éjben fázom,
zord eső áztatta gyökerem,
hajolj hozzám rád vágyom.
Férfikönnye nem szomorít már,
csak meleg napsütést kér,
emberbőrben virágzik a vágy,
hajolj le hozzám míg élsz.
Lenge szellő hajlítja testem,
fáradt tavaszi esten,
védenélek zöld levelemmel,
hajolj le szerelmesen.
4 hozzászólás
Kedves Susanne!
Barangoltam egy kicsit a verseid között, és rátaláltam erre a csodára.
Gyönyörű, érzésekkel telt szerelmes vers.
Nem értem, hogy eddig miért nem olvastam.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa !
Nagyon jól tetted, hogy barangoltál, egyik kedvencemet találtad meg.
Örülök, hogy neked tetszett.
Szeretettel: Susanne
Lehajolnék e liliomhoz,
de magasra nőtt már, szívemig,
érinti, bódít, illatoz,
nektárja örökre elmerít.
Húha:)
De szép sorok Kedves:)
Nagyon szépen köszönöm 🙂
Sz.