Mintha gyermekem lettél volna,
úgy kerestem arcodon
a siker vágyát s küzdés örömét.
S ha ajkad tanácsért nyílt szóra,
érezhetted hangomon
az együttérzés víg üzenetét.
Jöttél fényben, rád köszönt az est,
mikor mentél…Századok
szólaltak meg sok-sok papíron,
furcsa rímek mondták azt vagy ezt,
bonyolult tételsorok
gordiuszát oldotta az irón…
Érett gyümölcs az ifjúságod.
Most is látom arcodon
a küzdés vágyát, siker örömét.
Felnőtté válva azt se bánod,
ha utadba áll Rubicon…
Hidat építesz rá hős férfiként.
Sűrű lépteid messze visznek.
Sok-sok könyv vár még terád,
de már a saját főztöd ízleled.
Magadban bízz, és el kell hinned,
a rád váró új világ
lassú léptekkel, halkan közeleg;
megszólít s lágyan kezet fog veled.
4 hozzászólás
Jó vers, nagyon sok van benne!! Vissza-vissza kellet olvasnom, hogy fejtsem, tetszett.
aLéb
Kedves aLéb!
Valós tényeken alapul a vers, ezért is tud őszinte lenni. Általában így írok. A forma más kérdés, az hagyományos. Dehát kedvencem a lüktetés és a rím, nem tudok el-
szakadni tőle… (Szeptember közepén közlekedési balesetben meghalt a vőm, azóta nem vagyok valami jó levelező, ezért reagálok most, elnézésedet kérem.)Cs.J.
Ennél szebb útravaló a tarisznyába nem kell. Nagyon szép, gratulálok.
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum! Elnézést a figyelmetlenségemért:most köszönöm meg a pozitív véleményedet. Sajnos, szeptember közepe óta, amióta közlekedési balesetben meg-
halt a vőm, kissé elhanyagolom a levelezést.Megpróbálok ismét megerősödni – családommal együtt…Cs.J.