Limuzin..

Sövények, mintaszerűen megnyírva, formák..gömbök..hasábok..
Hófehér kavics az autóbejárón, a kovácsolt kapu már kitárult..
Recseg a gumi a köveket súrolva, begurulsz a limuzinnal az udvarba..
Rakott szoknyás szolgalány, csak siet Eléd, félénk mosoly az arcán..

Ennyi már elég.., de kitárul a limuzin ajtaja…, Pici lábad kiteszed a kavicsra..
Éget a nap, a kastély lenyűgöző, utad célja..egy mérföldkő..
Hatalmas kapu, bentről már jázmin illat árad, át kell lépned a gátat..
Szíved nagyon dobog…most akkor boldog vagyok?..

Ki ide hívott, az nem ostoba, gyerekkorában nem volt mostoha..
Magad, mit idehoztál, tűsarkad botlása a kavicsok bugyrán..
Nyílik az ajtó.., meglátod a nagy Ő-t..ki tegnap hálót szőtt..
Hófehér szmoking, illatok, mit a kölni hint…érezni már idekint..

Próbálsz kemény maradni, itt nem lehet vihogni..
Kicsit bizonytalan a léted…ezt én épp miért lépem?
Valahol vonz a gazdagság, gondtalan, és soha nem leszel hontalan..
Betipegsz a nappaliba, körülnézel.., ez egy hideg szoba..

Szemben egy hatalmas ablak, nyitánya a nyári laknak..
Kicsi liliomok között, karcsú kertész sündörög..
Csak egy pillantás kintről-be , és bentről ki..
Most már tudod, hogy épp miért itt kötöttél ki..