már nem tudom. De pupillám nem látott
mást, csak egy kontyos nagymamát,
s még a sparhelt is vigyázzban állt,
röpködő szitkaid s fürtjeid súlya alatt,
mert hát az olaj futott, szaladt,
nem segített még a fránya parafa dugó sem.
De rólad levenni szemem
nem tudtam: olyan voltál, mint egy álom.
S kibukott belőlem: – Mama, leszel a barátom?
S Te feledve mindent, mi bosszant,
átöleltél lisztes kezeddel. Én roppant
büszkén feszítettem új barátom mellett,
hároméves lelkemnek ez nagyon kellett.
Mostanság, ha a kezemre nézek,
– mely öregszik semmi kétség – a képek
újra élnek, s ring velem kissé a talaj.
Drága Barátom, remélem az égben nem fut az olaj…
8 hozzászólás
Drága Hangám! Ez gyönyörű! A gondolat maga, és olyan igazán könnyeden, Hangásan szerkesztve…
Puszim!
Poppy
Kedves Hanga!
Meghatóan szép, szeretetteljes emlékezés a nagymamádra. Élethű képeiddel elém varázsoltad, amint a konyhában szorgoskodik, ahogy lisztes kezével átölel….
Szeretettel: Zsóka
Szépséges…
Gratulálok
Selanne
Meghatóan szép verssel emlékeztél kedves nagymamára.
Szeretettel olvastam: Kata
Sziasztok! Köszönöm, hogy betértetek hozzám!
és rengeteget sütött nekünk finom fánkot, csőrögét, fonatost … egyszerű, de isteni finomságokat.
A mamám tényleg mindig úgy emlegetett engem, hogy "A Barátom"
Amikor én sütök az én gyerekeimnek, a lisztes kezemről mindig Ő jut eszembe
Pusszantás nektek a kedves szavakért!
Hanga
Nagyon kedves és szép; tényleg Hangás!
Szeretettel: Mónika
Szerintem a Barátod lelke mosolyog
Nagyon szép verset írtál!
Üdv:
Kalina
Mónika, Kalina, köszönöm szépen
Hanga