Katonás kedvvel
ernyőm pörgetve
áttöröm a falat
a mű napok alatt.
Lobbanékony nagyon
minden nap egy vagyon.
Várandós tegnapok
békét szülnek a hajnalok.
Fényfüzér az égen
lelkek száműzetésben.
Minden szót szétken
az olvadó jégszem.
Kedves Andrea!
Érdekes vers. Ha nekem kellene értelmezni azt mondanám róla, hogy olyan, mint a hétköznapok. Többféle hangulatot is rejt. Mint az ember kedve, ami néha katonás, néha lobbanékony, néha feszült, de van, hogy szétolvad, mint a jég, megfoghatatlan, szelíd, mint a fényüzérek fénye az égen.
Üdvözöllek: Szilvi
Egyik helyen "mű napok", kicsit alább már "minden nap egy vagyon", és "békét szülnek a hajnalok", miközben a "lelkek száműzetésben" vannak, s az "olvadó jégszem" "minden szót szétken"…
Számomra csupa ellentmondás – akárcsak maga az élet.
3 hozzászólás
Kedves Andrea!
Érdekes vers. Ha nekem kellene értelmezni azt mondanám róla, hogy olyan, mint a hétköznapok. Többféle hangulatot is rejt. Mint az ember kedve, ami néha katonás, néha lobbanékony, néha feszült, de van, hogy szétolvad, mint a jég, megfoghatatlan, szelíd, mint a fényüzérek fénye az égen.
Üdvözöllek: Szilvi
Szia, Andi!
Egyik helyen "mű napok", kicsit alább már "minden nap egy vagyon", és "békét szülnek a hajnalok", miközben a "lelkek száműzetésben" vannak, s az "olvadó jégszem" "minden szót szétken"…
Számomra csupa ellentmondás – akárcsak maga az élet.
Üdv: Laca 🙂
Hangulatok rejtve..
Nagyszerű lett Andi.
Szeretettel: Zsu