Lóg az eső lába,
belekapaszkodok,
s ha így ügyeskedek,
esőt csinálhatok.
Gyapjú zokni lábán
a fránya esőnek,
s azon kondenzminta,
tán ezért nem jő meg?
Lóg az eső lába,
s jó büdös zoknija,
azt a teringettét,
ez ám a galiba!
A markomba köpök,
felnyúlok, s lerántom,
leszakad az ég is,
vihar lesz, barátom!
Meg is nyílnak rögvest
az ég csatornái,
s felfrissülnek kertünk
tündöklő rózsái…
2 hozzászólás
Kedves alberth!
Hogy kondenz csikokról fogok olvasni egy versben? Nahááát, kondenzmintás zokni:)
Aranyos vers ! Engem is felfrissített,mint a vers végén levő eső a kertet!
Köszönöm.
Üdv:Rita
Bizony, egyre több a kondenzcsík az égen. De nem csak mi fölöttünk. Gondolom, a versemben már fel sem tűnik annyira, mert a valóságban sem. Mindezek mellett aggaszt ez a csíkos ég gyakorta. Amit titkolnak és mellébeszélnek, az általában nem szokott üdvös lenni.
Örülök, hogy felfrissített a versem! 🙂
Üdv.: alberth