Pakolni kontár,
övé a lomtár,
minden kicet-kacat
málló plafon alatt,
polcokon, s közöttük,
mit megnézni jöttünk.
Egy sem ér egy fityinget,
találsz szakadt inget,
törött bögrét, vázát,
megroggyant szék lábát,
széjjelrágott gumicumit,
lángperzselte bundabugyit,
rozsdamarta kereket,
lejárt illatszereket,
egy szúette kombinét,
s az öreg Tóth Jánosnét,
kinek lánya nem lom,
itthon van – Csókolom -,
az a hamvas Nórácska?
Én kerülök kórházba,
ha kiteszi szűröm,
az ily sorsot nem tűröm!
Nélküle csak kacat,
minden napom, s vacak,
az élet egy lomtár,
benne szívem ott áll,
egy szűk, poros sarokban,
én mindenről lemondtam
Nórácska kezéért,
már csak a kedvéért
vagyok, vacak
molyrágta kacat,
fecni-lom,
bevallom!
8 hozzászólás
Arra nem gondoltam, hogy a Sorképekbe tett versek lehetnek olyan viccesek, amire az ember nem számíthat. Én jártam most a verseddel, de mindegy, ide-oda teheted, remek a Lomtárad is.
Huncut dolog, hogy kerültél a lomtáradból Tóth Jánosné Nórácskájához, aki kezéért:
"már csak a kedvéért
vagyok, vacak
molyrágta kacat,
fecni-lom,
bevallom!"
Én is bevallom, hogy jót mulattam rajta, ha-ha-ha!
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm, Kata!
Sokan magukra ismerhetnek bizony, eme verset olvasván, még én is!
Szeretettel: alberth
gratulálok nagyon tetszett a "Lomtárad"…néhol magamra ismertrm a lomok között :))))
Üdv.:B:)
Jól sejtettem, kedves Barnaby! Nem én vagyok az egyetlen, aki ilyesmit átél!
Köszönöm a gratulációt!
Üdv.: alberth
Jó kis lomtárat forgattál fel nekünk :-). Tetszett, ahogy a végén összetörted a szerkezetet.
aLéb
Kedves Béla!
Köszönöm az értékelést! Igyekeztem kitenni a szívemet, nem csak Nórácskának, hanem a versírásnak is. 🙂
Üdv.: alberth
Igen érdekes érzékeltetés.Tetszetős.
Köszönöm, Andrea! Keresem az olyan témákat és formációkat, amelyeket még nem használtak eddig…
Aztán lesz belőle valami… ami vagy jó, vagy nem, de legalább nem szokványos… 🙂
Üdvözlettel: alberth