Fekszem az ágyon,
Csak csókodra vágyom,
És nem jön az álom
A szememre.
Az égre felnézek,
Hol csillagok lenéznek,
S én egyre remélem,
Hogy találkozunk.
A szemem lehunyom,
És sötétbe kutatom
A mosolyt az arcon,
Mely a tiéd.
És egyre csak tágabb
A hiány irántad,
Mely táplálja vágyam
Utánad.
A szemed, az arcod,
A tested, a markod,
Melyben szívemet tartod
Már ideje,
Elkábít teljesen,
Beindít végtelen,
De szívemet végesen
Kitárja.
De minden szó hiába,
Ha a táv közénk áll ma.
S lényed hiánya
Elszomorít.
Így szomorúan alszom el,
S reggel szomorúan kelek fel,
Mert tudom, nem leszel
Mellettem…
2 hozzászólás
Kedves Miss Butcher!
Még csak nem is szokatlanul írt vers ez amit írtál. Vágyad lüktet benne és ráadásul még dallamos is. Az egészen végig vonul a szerelem kellemes vibrálása.
Tovább, tovább, tovább, ne hagyd abba az írást. Ez a te harangod, amely a kinti világnak küldi üzenetét.
Szeretettel, Futóinda.
Köszönöm szépen.