Lou Andreas-Salomé: Lebensgebet

Gewiß, so liebt ein Freund den Freund,
Wie ich dich liebe, Rätselleben –
Ob ich in dir gejauchzt, geweint,
Ob du mir Glück, ob Schmerz gegeben.

Ich liebe dich samt deinem Harme;
Und wenn du mich vernichten mußt,
Entreiße ich mich deinem Arme
Wie Freund sich reißt von Freundesbrust.

Mit ganzer Kraft umfaß ich dich!
Laß deine Flammen mich entzünden,
Laß noch in Glut des Kampfes mich
Dein Rätsel tiefer nur ergründen.

Jahrtausende zu sein! zu denken!
Schließ mich in beide Arme ein:
Hast du kein Glück mehr mir zu schenken
Wohlan – noch hast du deine Pein.

Hymnus an das Leben –
von Nietzsche vertont (1887)
die ketzte Strophe geändert

Jahrtausende zu denken und zu leben,
Wirf deinen Inhalt voll hinein!
Hast du kein Glück mehr übrig mir zu geben
Wohlan – noch hast du deine Pein.

Lou Andreas-Salomé
(1861 – 1937)

Barátot szeret így barát,
Amint szeretlek titkos élet –
Noha örömét, fájdalmát,
S kínját adtad – áldom a létet.

Szeretlek nagy keserveiddel;
S ha engem megölnöd muszáj,
A testem úgy szakad tőled el,
Hogy barát szívem ettől fáj.

Kezem erősen átfogott!
Engedd, lángjaid meggyújtsanak,
Hagyjál a harc hevében ott,
Rejtélyeid okosítsanak.

Ezer évig hagyj gondolkodni!
Fogj engem két karoddal át:
S ha (már) nem tudsz (több) boldogságot adni,
Nos, küldd el a léted kínját.

Hymnus az élethez –
Nietzsche megzenésítésében (1887)
az utolsó versszak módosítva

Élni s több ezer évig gondolkodni,
Nyújtsd léted teljes tartalmát!
S ha már nem tudsz több boldogságot adni,
Nos, küldd el a léted kínját.

Szalki Bernáth Attila