Louise Aston:Hinaus!

Hinaus!

Seh' ich die Vögel fliehn in die Nester,
Ist eine Thräne dem Auge erlaubt;
Denn nur die Sorge ist meine Schwester,
Nirgends bett' ich mein heimathslos Haupt.

Drum denn hinaus in's Freie! in's Weite!
Nichts nenn' ich mein, drum gehört mir das All ;
Jubelnd begrüßen mich, die Befreite,
Wandernde Stürme mit Donnerschall.

Hoch von der Felsen gigantischen Spitzen
Seh' ich das Dunkel des Lebens erhellt;
Wenn mich die ew'gen Gedanken durchblitzen,
Baut sich im Busen die eigene Welt ! –

Louise Aston

B)

Kifelé!

Látom, mint repül madár fészkére,
S okkal hullik szememből a könny;
Mert csak gond magam kicsi testvére,
Nincs hol lehajtsam hontalan főm.

Hát, kifelé, menj szabadba, messze!
Bár nincs semmim, minden az enyém;
Üdvözöl – szabad lényt – ünnepelve
Mennydörgés, vihar, s jönnek felém.

Fent, óriási sziklák magasában
Látom az élet sötét oldalát,
Ám ha átjár a bölcsesség villáma,
Épül bennem új világ, a saját!

Szalki Bernáth Attila

A)

Kifelé!

A menekülő madarakat nézem,
Egy könnycseppet megérdemelnek,
Gond csak az én testvérem,
Nincs ágya sehol a fejemnek.

Ki hát messze, a szabadba!
Bár semmi sem az enyém,
Köszönt felszabadulva
A vihar, a mennydörgés.

Óriási szirtek a magasban,
Sötétek, akárcsak az élet;
Ha mindez átvillan rajtam,
Saját világot építek!