Ködös november volt, már fűteni kellett
Az ágyban feküdt egy fiatal lány mellett
Messzire hallatszott keserves sírása
Végül aztán a lány mellét megtalálta
A fiú érezte, most van legjobb helyen
Szépen megnyugodott, s aludt édesdeden
A lány az anyja volt, pont tizenhat éves.
A született fiú, s ő is egészséges.
A kérdés azonban, amit nem tud senki
Hogy tudja a fiát, lányként, felnevelni.
A kislány cselédnek utazott fel Pestre
Hogy az özvegy édesanyját így segítse.
Az anyai intés hatástalan maradt,
Elkábították a szép és hamis szavak
A csábító, aki döntés elé került:
A döntése az lett: messze elmenekült.
A leány gyermekét nevelni nem tudta,
A fiút menhelyre, s árvaházba adta.
Ott mindent megkapott: ruhát és élelmet,
Egy hiányzott csupán: anyai szeretet.
Amikor anyjával újra találkozott,
Kinőtte azt a kort, mikor simogatott.
A fiúnak lassan döntenie kellett
Mi lesz majd belőle, amikor már nagy lesz.
Állomásfőnök lesz, azt vette fejébe.
Azt mondta, hogy mindent meg fog tenni érte.
El is ment ezután olyan iskolába,
Ahol majd valóra válhat ez az álma.
Iskolába járni rendkívül szeretett,
Mert ott sok-sok mindent kedvére tehetett.
Színdarab, énekkar, tánccsoportban részt vett,
A zeneórákról soha le nem késett.
Mandolinon játszott érzelmes dalokat,
Verssel hódította a legszebb lányokat.
Közben iskolai újságot szerkesztett,
Némelyik sportágban érmeket is szerzett.
Csak épp tanulásra nem jutott ideje
Várható volt ezért, ami történt vele.
Mert mielőtt az érettségit lerakta,
Szomorúan, de az iskolát elhagyta.
Ezek után kellett anyja elé állni,
Ki csak annyit mondott: el mehetsz kapálni!
Abból a munkából ő meg nem élt volna,
Egy „állomásfőnök” jusson ilyen sorsra?
Mert ezek után is főnök akart lenni,
Nem sokat tépődött mit is kéne tenni?
Elment a vasútra, persze nem főnöknek
Nyolc általánossal? Vonatfékezőnek.
Ennél alacsonyabb beosztás már nem volt.
A főnöki címhez tehát innen rajtolt.
Hogy feljebb juthasson érettségit szerzett.
Ez könnyen ment, mert csak ismételni kellett.
Hallott ő már mindent – csak meg nem tanulta.
Jeles lett. Így magát okosnak gondolta.
Be is iratkozott a főiskolára,
S ha ott volt ezt is sikeresen kijárta.
Közben kapaszkodott fel a ranglétrára,
Már üzemmérnökként került a listára.
Eddig bezárt ajtók nyíltak ki előtte,
Sok a jó munkakör, választhat belőle.
A munkája mellett még arra is tellett,
Hogy az egy mellé még két diplomát szerzett.
Sőt, ez a harmadik nem volt akármi,
Oklevélben ez állt: műszaki tanári.
Akkor még nagy szó volt három diplomája,
Fel is ért vele a ranglétra csúcsára.
Nagyon örült mikor oktató lehetett,
Neki találták ki ezt a munkahelyet.
Gondolta: ha tudná a régi tanára,
Akkor bizonyára forogna sírjába!
Ekkor már a kisujjában volt a szakma
A tanulóinak szívvel továbbadta.
Nem is akart már állomásfőnök lenni,
Pedig felkínálták. Nem akart elmenni.
A célját elérte, mert lehetett volna
Állomásfőnök, de innen ment nyugdíjba.
Sőt nyugdíj mellett is sokáig tanított.
Ám olyan is történt, amit nem gyanított.
Szép Meghívót kapott az államelnöktől,
S Szent István ünnepén Országházba ment föl.
Meghatottan látta a sok híres embert,
Eleinte szinte megszólalni sem mert.
De rájött, hogy ők is csak a földön járnak,
S itt a Parlamentben ugyanarra várnak.
Közelről megismert sok kitüntetettet
S ő is átvehetett egy Lovagkeresztet
A jól végzett munka elismeréséül
Az ország legelső vezetőjétől.
Az érdemrendhez lovaggá ütés nem járt,
De kollégái ma is sír Walternak hívják!
6 hozzászólás
Kedves István!
Jó hosszú versed végigolvastam, pedig előtte már ki akartam lépni a Napvilágról. De ezt elszalasztani nem akartam. Remek a versed, szerintem ez – ha jól gondolom – balladának beillik.
Szépek a pontos rímjeid, csak úgy sorolnak egymás után a gondolatok.
Szeretettel gratulálok: Kata
Kedves Kata! Örülök, hogy elolvastad a balladámat, amit egyelőre nem is akartam betenni, csak majd később az utolsó versként, mert ez az én életem balladája.
Szeretettel köszönöm a gratulációdat. István
Nagyon jó! Olyan, mint egy Arany-ballada, tele egyéni ízzel, zamattal. Önéletrajz? Gondolom igen! Gratulálok Lovag! Üdv: én
Eltaláltad! Az én kis életem balladájáról van szó. Szeretettel köszönöm gratulációdat: sir Walter
Szia Sir Walter! 🙂
Bár a vers néhány helyen mankót kíván, mégis örülök annak, hogy lovagiasan megosztottad velünk lovagkereszted történetét. Örülök, hogy egy valódi lovag verse alá írhatok. 🙂
Köszi az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Aranyos vagy, hogy elnézed nekem a "mankót kívánó" művemet, de mentségemre legyen mondva, a Lovagkeresztet nem ezért a versért kaptam.Köszönöm, hogy olvastad kis történetemet. Szeretettel: István