Csak kiderült, szárnyaim feketék…
Szívemben ezért bűntudat lakott,
Ma már tudom: ez "csupán" küldetés
Megrontani azt, mi szép, jó és nemes;
Ép lélekkel képzelni nem merném…
Bár nem ember tiszte ítélni tetteket
Az Úr hagy jóvá ördögi kísértést
De rút eszközöd m`ért pont én vagyok?
Sorsomról dönthettem volna talán?
Áldozatomra van igaz jutalmad
az örök kárhozat oltárán?!
Uram! Te bölcs vagy és jó!
Érted még ezt is lenyelem!
Csak ítéletkor is legyen szó!
Parancsodra kegyelem!
3 hozzászólás
Kicsit ellentmondást ébresztő, itt-ott döcögnek a rímek, de a hangulata az tetszett.
(És milyen jó neked, hogy az év 120 hónapból áll 🙂 )
További sikeres alkotást!
Hanga
JÓ vers és érdekes koncepció! Élvezettel olvastam. Nálam kicsit a humor és az abszurd határát (is) SÚROLJA. Szia: én
Egyet értek azzal, hogy talán kicsit abszurdnak hathat, de emellett nagyon jó vers. Tetszett 🙂