sűrű pelyhekben hull a könny,
borul vele a táj is
mint köröm alatt a szenny
vagy az eldugott háj
fel-felvillan egy szörny.
sebhelyes arcán a fejfák
foga mind egy-egy sírkő
száján ürül a tajték
nyakában kék zafír
tükrében az árvák.
bennünk sertepertél a rém
eltakarja a bájunk
mint körömlakk a gombát
vagy pásztorát a nyáj
és kilétét a kém.
1 hozzászólás
Nem értem a szerkesztést- kezdő kisbetü pontozott befejezés-ám az utólsó szakasz nagyon tetszik.Van irányod a modern versek felé.Ne sülyedj a lágy képekbe.
Csalókák.
Üdv!