Ludmillácska, pici leány,
mondd el nékem életed!
Mitől vagy Te olyan vidám,
s szeretnek az emberek?
– A leghosszabb utca végén
jöttem én a világra,
az egészet lehet ma már
éppen senki sem bánja.
Érkezésem nagy öröm volt,
sokan jöttek csodámra,
óriási kék szememmel
néztem a nagy világba.
Hatalmas, szép szempilláim
jajj, de sokan dicsérték!
Emlékszem én – nagyon is jól:
ez volt rajtam az érték…
Nagyszüleim is eljöttek,
hoztak nékem Jancsikát:
nyiglő-nyagló csodafiút,
tirki-tarka rongybabát.
Színes volt a ruhácskája,
piros tüsi a haja.
Nékem szinte hihetetlen,
hogy enyém a mihaszna!
*
Teltek-múltak így a napok,
s az átaludt éjszakák –
és ezután egyik reggel
találtam egy kiscicát.
Szürke, cirmos, pici cica
napról napra fürgébb lett…
Simogatva kényeztettem
– dorombolt és nevetett.
Aztán egy nap apukámnak
azt mondta az anyukám:
– Orvoshoz is el kell vinnünk,
beteg ez a kisleány:
sokat ugrál, mint a veréb,
lót-fut és alig eszik…
Hosszú, vékony lábairól
a zokni is leesik…
Mosolyogtam, élveztem én,
örültem, hogy menni kell!
Nem tudhattam, ki az orvos,
és azt sem, mit tesz velem…
*
Reggelre nagy hó esett
és elraktam a furulyám,
kezemben kék hólapáttal
meglátogattam nagypapám.
Be sem nyitottam hozzájuk,
szerintem még alszanak…
Lapátoltam a sok havat,
nagymama így hívogat:
– Gyere be, te szorgos leány,
elkészült a tea már!
Sütöttem jó héjas krumplit,
a kacsazsír is készen áll…
Nem kérettem hosszan magam,
kezet mostam, leültem…
Nagypapánál csokit láttam:
jó ómen ez énnékem!
Reggeli és tea után,
meg is dicsért engemet:
– Szorgalmas vagy Ludmillácskám,
a jó Isten áldjon meg!
Kabátomban a csokival
hazafelé ballagtam,
hólapátomat nem vittem,
magam előtt mozgattam.
Gyülemlett a sok adomány,
zsebpénzből lesz kotta már…
Otthon a meleg szobában,
előveszem furulyám!
*
Lesz belőlem ismert felnőtt,
érzem én azt most is már!
Szorgalommal, tanulással
példás lehet egy leány!
Felolvastam nagypapámnak
a legújabb híreket,
kedvenc könyvéből is sokszor…
Így olvasásom legjobb lett!
Szaporodtak a jó jegyek,
s büszke lett rám anyukám!
Sok színes fonálból új
zoknit kötött nagymamám.
Csíkos zoknit, mit szeretek.
Én mindig csak ezt viselek…
Maradékból van készítve,
de fűti a nagy Szeretet.
…és amikor felnőtt leszek,
látnak az emberek csodát:
Szeretetet szórok széjjel,
hogy szebb legyen majd a világ!
8 hozzászólás
Kedves Klári! Jók a rímek, pergő a ritmus, és nagyon aranyos kis vers, tetszett! Üdvözlettel: én
Kedves Bödön!
Nagyon örülök, hogy tetszik és szépséges véleményednek – bevallom, ez az első gyermekversem és egy rajz ihletett! 🙂
Szeretettel köszönöm hozzászólásodat: Klára
Kedves Bödön!
Nagyon örülök, hogy tetszik és szépséges véleményednek – bevallom, ez az első gyermekversem és egy rajz ihletett! 🙂
Szeretettel köszönöm hozzászólásodat: Klára
Nem tudom, szabad-e ide linket tennem csak a rajzról – nem láttam ezzel kapcsolatos szabályzatot – ha nem, akkor majd törlöm. 🙂
Fogadjátok szeretettel Gáspár Melánia: Ludmillácska rajzait:
http://api.ning.com/files/FmeXkKIRUCqUpdtr4yPxSnDmKjRnm*2LkRWbW9X9z0uXSMBDhg8sWdYXT6EpVLq5wpo8iIXP6bMHfHfk3Uwc4QpZPB0poDng/9.jpg
http://api.ning.com/files/MAnlYdD3wbQe5ZvIn98BKh0XzNprb8oyK*O4TI2xoygYjis*om5XYNj4wzRS7pmbwxgMg-2CR4dRSjHBWh54PwnbBumEsoNf/4.jpg
http://api.ning.com/files/2iVA3SQ9IlocfP3XsrZS9xuomWcN6LvhxkBgJjpaKT54h2IgB*ArAX1FvmScT7OtLRnH17*dgK0KAmkQOXSr6D8JcdENknkY/6.jpg
http://api.ning.com/files/vxZLe-24X-6YKKXXSxc7A7h*qH2wqeQYBFyF6*lsgmNVAHgfs*wrdJsT3muF6KCKdt9DSqGNMqMZB8Mgntz9EQM6piqQDx6-/51.jpg
Tündéri ez a vers, kedves Klára, csupa-csupa báj…
Szeretettel
Ida
Nagyon örülök, hogy ilyen szépnek látod versemet, kedves Ida! 🙂
Köszönöm, szeretettel: Klára
Könnyed játékossággal írtad meg. Örömmel olvastam volna még…még, de vége lett.
Köszönöm az élményt a gyerekeknek is tetszeni fog, az biztos.
Gratulálok: oroszlán
Örülök, hogy örömmel olvastad, kedves oroszlán, sőt olvastad volna mééég! 🙂
Szeretettel köszönöm: Klára