Schöne Zeit
Als wir im tiefen Thale
Beisammen saßen beid'
Im heimlichen Sternenstrahle
War eine schöne Zeit!
Des Tages Augen sanken,
Es wallten weit und breit
Nur noch der Liebe
Gedanken War eine schöne Zeit!
Jetzt weilst du in der Ferne;
Zu deinem Haus so weit,
Da ziehen nur die Sterne —
War eine schöne Zeit!
Ich bin daheim geblieben
Mit meinem Herzeleid;
O Küssen süß, o Lieben! —
War eine schöne Zeit!
Und unser Thal muß stehen
In stiller Einsamkeit;
Doch leise Lieder wehen
Dort von der schönen Zeit.
_________________________________
Szép idő
Midőn a völgy ölén lenn
– együtt, két szerető –
ültünk a csillagfényben,
az volt a szép idő!
A nap letűnt, a szemnek
az éj pihentető;
hála a szerelemnek
az volt a szép idő!
Most tőlem messze tudlak,
lakod távol eső,
itt csak csillagok hullnak –
az volt a szép idő!
Maradtam itthon veszteg,
hol szívem szenvedő,
ó csókok, ó szerelmek! –
az volt a szép idő!
Völgyünk, légy csendes mélység,
magányba révedő;
csak halk dalok idézzék,
hogy volt itt szép idő…
________________________________
2 hozzászólás
Hát én bevallom őszintén, ronda nyelvnek tartom a németet, és ez erősen magánvélemény. 🙂 De jó kis fordítás lett, és így magyarul tetszett. :)) Köszönöm.
Az eredeti verset nem ismerem, sajnos, meg németül sem értek. Ettől független csodálom azt, aki műfordításnak hajtja a fejét. Nem lehet egyszerű összehozni a verset. Gondolok itt arra, hogy ugyanazt tükrözze, mint az eredeti verzió, és azért a rímek is a helyükön legyenek.
Zsu