Keserű könnyek,
eldobott könyvek,
széttépett álmok,
felejtett lányok,
visszatérő vágy
az emlék is lágy,
csak egy nyúlós árny
mely szívedre száll,
tisztító tűz mely éget?
Törjük szabad elménket!
"örömöt és bánatot,
mindent mi én vagyok"
porrázúzott "éltemet"
takard el most testemet!
Vakultként vakká válni,
holtként halott álomra várni,
csak rakd és rakd egymásra
köveket melyet ma elvárna,
s célként jelöl életed neked,
építs utat, mely napba vezet!
Éget, eltaszít, megöl,
melegít, vonz, megöl…
1 hozzászólás
Érdekes vers. Valójában nem jöttem rá, hogy miről szól, de jó! 🙂