mielőtt az álom átölelne,
nézz ki ablakodon egy percre,
talán a csillagok lelke villan ott
és gondold azt, hogy én is ott vagyok
szemedre sziporka fényvirágot szórok,
szívedben még egy kicsikét vackolódok,
aztán álomba hullik lelkünk kint az égen,
látod, látod, milyen régen jártunk már ott
ahol bolygók napok és galaxisok születnek
és kék szellemlelkek menetelnek a tejúton
vagy fényes üstökös lovakon vágtatva,
apró kis meteor záporokat szórnak a
megszeppent föld atmoszférájába
s fényesen hulló csillagokká válva
ígérik, hogy reggelre teljesülni
fog majd, mind a kettőnk
megálmodott álma.
6 hozzászólás
Gyönyörűek a soraid, a világ végtelensége, és a szeretet, feszült hatalma mutatkozik meg benne. Gratulálok
NcC
Szia!
Versed formája és tartalma is megnyerte tetszésemet.
Szeretettel: Rozália
Kedves Fefo!
Érdekes a versed formája, ki-ki azt képzel bele amit akar. Én a napot képzelem.
Mintha mi is a végtelenbe születtünk volna.
Nagyon tetszett a versed.
Üdv: József
szia!
Én úgy érzem, két ember lelki eggyéválásáról, összetartozásáról
álmaik összefonódásáról szól a mű. Ezt fejezi ki mind a forma, mind
pedig a csillag, vagy bolygó-kép, amelyet kibontasz a versben.
Igényes, szellemes alkotás!
üdv
leslie
Csak egy jelző: szépséges.
Kedves Zsuzsa!
Nem ismertelek. Mikor még aktív voltál itt a Napvilágon, én nem voltam itt. Kár! …Azóta meg valami miatt nem találtaláltalak. Most a fórumon értesültem róla,hogy elmentél,- végleg elmentél. Most a verseidet olvasgatom .Szépek. Mély tartalommal. Biztosan tudod, hogy most Neked írom ezeket a sorokat. Szeretnélek valamikor még látni. Ebben az életemben már lehetetlen. De talán legközelebb együtt leszünk valahol. Hitem szerint lehetséges. Te most igazi aranyba mártottad tolladat. Isten veled, nyugodj békében , aztán ha jön az idöd gyere vissza erre a szép bolygóra.Addig járj a csillagok között.
Szeretettel:Vali /hova/
Ezt a versedet elküldöm a versküldőn magamnak. Ez lesz az én emlékem
Tőled.