forgalmas utcán
négy-öt berúgott kamasz
egy gyermeket ver
***
bámuló tömeg
de senki sem lát semmit
mert mind elfordult
***
egy két férfinek
ökölbe szorult keze
zsebében maradt
***
szólni kellene
sőt bátran közbe lépni
a csend megörjit
***
egyetlen egy nő
biztos egy édesanya
egyedül segít
***
hangos kérését
emberek segítsetek
senki sem hallja
***
gyáván megbújni
ma soknak értékesebb
mint egy merész tett
***
egy életen át
bántó lelkiismeret
nagyon tud fájni
Ma este, Haikucsokor 69
By Tóni
6 hozzászólás
Kedves Tóni!
Haiku vagy nem haiku, de a tartalma érdekes. "hangos kérését,emberek segítsetek
senki sem hallja" na igen. Miért is hallaná ezt bárki? Nincs köze hozzá, nem érdekli.
"Az élet szép."
Üdv: Ági
Kedves Ági!
Erre a versre is a ma feltett versem utolsó sora érvényes. Sajnos ez is mint sok versem, a széles közönségnek nem érdekes, mert nem tud álmodozni rajta, sőt emlékezteti emberi tehetettlenségére. Ma már ezer ember szeme láttára agyon verhetnek valakit, az nélkül, hogy valaki szólna. Sajnos ez is egy valódi megtörtén dolog tegnap este, sajnos én csak halottam róla a szomszédomtól. De a német Tv már nem egyszer bemutatta, ha ilyen esetben ha valiki segit, akkor az száz esetben, 99 -szer nő, és csal egyszer férfi. Mi tett a modern kor, az "erős nem"-ből?
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Munkám során sok ilyen esetről hallok, és igen, ez a valóság… ez lett.
A történetet szépen megírtad haikuban, és szépen rátapintottál a lényegre.
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Dehát mi vagyunk ezen földön az egyedüli elismert élőlény, amely gondolkodni tud. Hát már annyira eltompitotta az elménket, a modern tehnika, hogy már sehol sem tudjuk, az emberi mivoltunkat évényesiteni?
A világ, azok mi vagyunk, és ha mindenki elfordul, csak azért, hogy a saját lelkiismeretét megnyugtassa (én nem láttam semmit) akkor sohasem oldjuk meg e problémát.
Itt a szolidariás hiányzik, az összetartás és a itélő képesség, a jó, és a rossz között.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
.
Kedves Tóni!
Amúgy nem csak mi tudunk gondolkodni, hanem az állatok is, bizonyított tény. Példát kellene venni tőlük.
Ezt még leírom: ismerősöm felköltözött Pestre, és sajnálattal tapasztalta, hogy ott egyáltalán nem figyelnek oda a másikra. Ha kilép a metróból, már nem csodálkozik, ha akaratlanul is nekimennek. Ott mindenki siet, nem figyel oda a másikra, teljesen rideg valóságot vázol fel. Ahol én lakom, még van illem, tisztelet a másik iránt, ha például nekimegy a másiknak véletlenül vagy elesik az utcán, esetleg előreenged egy üzletnél. Pedig ezek jó dolgok, és szerintem társadalmunk részének kellene lennie.
Szeretem olvasni a műveidet! Figyelemre méltóak!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Igazad van, De egy olyan helyen, mint egy nagyváros, az embernek muszáj úszni az árral, mert ellene nagyon is fárasztó, én tapasztalatból tudom. Mondhatnám azt is, hogy élsportoló voltam egész életemben, mert minden az emberektől, a tömegtől elismert szabályban, én voltam a kivétel, és mindig az ár ellen úsztam. Hogy ez hova vezetett, elolvashatod a tegnap feltett versemben, aminek, habár az a cime: A nem szeretett vers, de jobban illenne hozzá: A nem szeretett ember. Ha valaki mindig csak hibákra, a "kicsinységekre", a nyomorra mutat, és ha még hozzá igaza is van, az idővel, egy nagyon nem kivánt személyé változik, akinek sokan igazat adnak, de nyilvánossan senki sem szereti, és nagyon kevesen állnak melléje. Ezt is tapasztalatból tudom.
De én evvel már régen megbékültem, és egy Istentól kapott hálás tulajdonságnak számitom, és szivessen elfogadom a következményeit is.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni