messze az éj
eljött a hajnal
maradt az ég
tompa visszhangja
a gyönyör ágyán
kék parázs hamva
Bach-fúga lettem
zengtem bús csendben
nincs aki szólna
játékos kedvvel
köznapi oltár
lett a szerelem
kedvem elhagyott
egymagam vagyok
ajkaimhoz ér már
és elnyel a falánk
szürke lusta csend
mint szesz a részeget
így szeress ha kellek
ilyen vagyok én ma
térdre rogyva sírva
mint bíbor alkonyat
ma ilyen vagyok
By oroszlán
8 hozzászólás
Kedves Ica! Szomorkás-szép a versed.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Köszönöm, hogy itt jártál. Szeretettel: Ica
Drága Ica!
Ma én is éppen ilyen vagyok (magamra ismertem).
Gyönyörű a versed, szomorkás, de gyönyörködtető, s kicsit feldobta a hangulatomat.
Köszönöm.
Szeretettel 🙂
Ida
Drága Ida!
Vannak hasonló helyzetek, érzések.
Ölellek szeretettel: Ica
Kedves Ica! Ez nagyon ütős! Beleborzong az ember olvasva a sorokat: "..mint szesz a részeget így szeress ha kellek…" Nagyszerű vers! Nagyon tetszett!!! Szeretettel: én
Örülök, hogy tetszett a versem kedves Laci!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Én szerettelek így is, bár támadtak ötleteim versed olvasása közben.
Ez titok marad. 🙂
A Bach-fúga elszomorított, mert azt érzékeltem általa, hogy tarol az a fránya magány. Mivel saját magad azonosítotad vele, így duplán is.
Ennek ellenére jó olvasni a versed. Talán azért, mert mazochista vagyok?
Azért van itt egy kis kék, meg játékos kedv is, bár nem éppen pozitív értelemben.
Azt gondoom, hogy kellenek az ilyen kinyílások is, úgyhogy nem vigasztallak, inkább futok még néhány kört a soraidban. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Úgy látszik ez a szomor, bús hangulat mindig megjelenik, velem él már, nem akar elhagyni…de legalább nem vagyok egyedül:)))
Szeretettel láttalak versemnél: Ica
(Szerencsére mostanában elég sok jó történt velem)