Koszos kis mancsát portálhoz nyomva
bámul befelé két kisgyerek…
Ma is, mint régen, sóváran lesnek
csábos tortát, habos krémeket…
Mennyek kapuja kinyílik néha
s utcára árad vanília,
kókusz és kávé, fahéj és narancs
illata; valóságos orgia.
Tágult cimpákkal – ma is, mint régen –
szívnak orrukon illat-özönt,
míg anyjuk mellén babát szoptatva
fásultan viseli el a közönyt…
Útszélen ül. Papír poharában
még alig csörög néhány garas…
jótét járókelők adománya
ma is, mint régen… sovány vigasz…
Háború előtt koldult egy nő itt,
s nem tortára! másra sem jutott;
családja gyomrát éhség facsarta,
pont mint ezeknek…s folyónak futott…
Hogy történhet meg újra s újra?
Legyen Bizánc vagy atom kora,
hogy emberek halhatnak éhen,
mert nem jut ebéd vagy vacsora…?
Ma is, mint régen… dicső Fejlődés…
Ugyan mit ér? Mit ad fajunknak,
ha annyit nem tudtunk elérni:
Embernek érezzük magunkat…
21 hozzászólás
A szereplők nem változnak, csak a díszlet.
Nagyon jó írás. Nagyon jó!
Kedves Irén!
Mennyit ér az ember? Bizony gyakran megkérdezzük, s a szomorú az, hogy manapság is, egyre gyakrabban. Talán ma hazánkban is, az EMBER ér legketvesebbet. Szomorú, valós történet melyről szóltál.
Szeretettel: pipacs
Megrendítő valós helyzetkép. Szomorú, hogy írni kényszerülünk ebben a témában is.
Szép estét kívánok:Marietta
Kedves Irén!
Vannak dolgok, amelyek sohasem változnak…
Gratulálok, Judit
Fájdalmas és elkeserítő kép!
Sokszor nehezen találunk rá szavakat!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Szia Irén!
A színdarab ugyanaz, csak a díszlet cicomásabb. Bizony vannak ilyen sorsok, magam is tapasztalok hasonló dolgokat munkám során. Manapság is nehéz embernek lenni, de azért érdemes, hogy segíteni tudjunk.
Nagyon jó a vers, ütős. Minden tekintetben megállja helyét!
Szeretettel: Kankalin
Irén, ez az a vers, amire érdemes rákattintani, mert nagyon fájdalmas, mély társadalmi igazságtalanságok kimondója. Én nem mondom, hogy mindenki önhibáján kívül, de bizony nagyon sokan, és a segítő kéznek ott kéne lennie… nincs. Tetszett a versed.
aLéb
Csatlakozom az előttem szólókhoz
Nagyon jó vers
gratulálok
Kedves Irén!Mély tartalommal bír ez a versed!Igaz őszinte gondolatokat társz az olvasó felé!Olyan ember vagy aki igaz és bátor,aki nem fél az igaz kimondásától.
Gratulálok a versedhez!
Szeretettel:Lizett
Kedves Lizett!
Van, amiről muszáj beszélni néha, mert az élet nemcsak rózsaszín habcsókból áll…
Köszönöm méltatásod, jól esett!
Szeretettel Irén
Kedves szusi, köszönöm véleményedet!
Kedves Pirospipacs!
A mi egyik feladatunk, hogy tükröt tartsunk, bármennyire magasztosnak hangzik is ez.
Én is ezt teszem időnként…
Köszönöm soraidat!
Kedves Marietta és Judit!
Szomorú, de a dolgok valóban nem változtak. Vannak köztes idők, amikor javulás történik, de aztán minden marad a régiben.
Köszönöm, hogy írtatok.
Kedves Fél-X, köszönöm szépen.
Szia, Kankalin! Örülök soraidnak. Köszönöm.
Kedves Béla, köszönöm, hogy megtiszteltél.
András, örülök, hogy tetszett!
Kedves Irén!
Veled elmélkedtem amíg olvastam és mér utána is. Ezen nehéz csak úgyátlépni.Gratulálok !
Szeretettel üdv:Vali
Köszönöm olvasásod és véleményed, kedves Valika.
Kedves Irén!
Nagyon aktuális a versed. Még szerencse, hogy még a kenyérjegy nem jött "divatba"
újra.
Szeretettel: Ági
Köszönöm Ágikám, hogy olvastad, véleményt írtál!
Kedves Irén!
Remekül megírtad az örök szegénység képét, mert a legszegényebbek szegénysége nem változik évezredek alatt sem.
A második világháború előtt a kommunistákból a szegénység gyűlöletet, a gazdagok elleni osztálygyűlöletet váltott ki. A szegénységről úgy gondolkoztak, mint társadalmi kataklizmáról, amelyet a gazdasági rendszer majdani megváltoztatása elhárít.
Azóta is a gazdasági rendszerek változásától várjuk a szegénység megszünését, azonban az örök szegénység mellé felzárkózott már az új szegénység is.
Judit
Kedves Irén!
Röviden, érthetően remekül fejezted ki az igazságot: régebben és most is ott vagyunk, ahol voltunk… Kit érdekel a szegénység. A szíven összeszorul, amikor kolduló és éhes gyerekeket látok. Hogy ezt miért nem tudják megoldani az okosok? Itt nagy kérdés! Pedig hány és hányan vannak, kik olyan összegekből élnek, hogy piciny részét sem tudják elkölteni. De hogy eszükbe se jutna nem csupán az adakozás, inkább saját köreikben a megoldás.
Megható a versed, megkönnyeztem.
Szeretettel: Kata
Köszönöm, kedves Kata. Nekem is egyik kedvencem ez a vers…