Ma nem tudom miért, de rossz a kedvem
Ma két karral ölel a fagy
Nem tudom miért, miért csak fázom
mikor tüzével simogat a Nap.
Ma nem tudom miért, de csöndre vágyok
Ma belém hasít a fájdalom
Nem tudom miért, csak szürkét látok
Ma a lelkem fáj nagyon.
Ma nem tudom miért, de kabátot öltök,
Pedig verejtékezik homlokom.
Nem tudom mi, de elszakadt
ma cserbenhagyott a bizalom.
S ma fél évszázad igazsága éget
itt kéne hagyni az egészet
a világot mi rám telepszik
csöndben tűrök ő veszekszik.
Pókhálós évek fehérre festik
Hajkoronám dérrel vetekszik.
Ólomsúlyával ráncoltak az évek
Itt kéne hagyni az egészet.
Ma nem tudom mi történt velem
Ma átgondoltam az életem,
De gondolok inkább egy merészet,
hogy csak álmodom az egészet.
4 hozzászólás
Kedves Edit!
Örülök, hogy sikerűlt fellépned az oldalra.
Szerintem, még álmodni is rossz egy ilyen napot.
Remélem ez a kesrűséggel telt hangulatod már elmúlt.
Nagyon tetszett a verset.
Üdv: József
Köszönöm drága szhemi!
Vért izzadtam érte, hogy visszataláljak hozzátok. Öleléssel.
Edit
Szia!
Tetszik is meg nem is. Annyira jól indult, de az, hogy nem voltál következetes a rímképletben, szerintem nagyon sokat ront rajta. A verszak-kezdő szavak ismétlése – bár én nem szeretem annyira, mert néha nagyon elcsépelt – szerintem itt lenne annyira erős, hogy végigvidd. Az első három verszak (főleg a harmadik!)szerintem olyan jól sikerült, olyan jól visszaadja a címet, a hangulatot, hogy a többire mintha nem maradt volna energia. Azok is szépek a maguk nemében, csak nem érzem egységesnek a verset.
Üdv, Poppy
Kedves Poppy!
Köszönöm észrevételedet ez , akkor így jött. Örülök, hogy letudtam írni, nagy-nagy fájdalmamban.
Öleléssel.
Edit